2017. 07. 25., kedd, 17:17
Antikvárius, műsorvezető, zenetudós és médiaszemélyiség: Bősze Ádámot sokféleképpen ismerjük, de most egy teljesen új oldaláról fog bemutatkozni. A Kaposfest közönsége minden nyáron tapasztalja, ahogy a fesztivál műsorvezetőjeként megadja a klasszikus zenei koncertek alaphangulatát. Egy vidám koncert után született meg az ötlet, hogy kipróbálja magát egy eddig nem létező műfajban. Így jött létre Bősze Ádám zenei stand up estje.
Hogyan jött az ötlet, hogy belevágj ebbe a projektbe?
Frankl Péter a tavalyi Kaposfesten az egyik jobban sikerült konferálási sorozat után – talán éppen az ő koncertjén volt – odajött hozzám, és azt mondta: figyelj, Ádám, ha te ebből csinálnál egy estet, akkor én ott nagyon szívesen zongoráznék. Ez komoly inspirációt jelentett számomra, ráéreztem, hogy lehet valami a dologban.
A formáját tekintve úgy kell a műsort elképzelni, mint egy hagyományos stand upot?
Nem tudom, milyen a hagyományos magyar stand up, nem jártam még soha a Dumaszínházban, és nem is szeretnék utánozni senkit. De igen, úgy kell elképzelni, hogy nincsen semmi más, csak duma, kétszer negyvenöt-ötven percen keresztül, közte szünettel. Viszont annyiban mégsem stand up a szó hagyományos értelmében, hogy lesz benne egy-két filmbejátszás például. Bakikról, amikről televíziós felvétel született, vagy arról, amikor a Bartók Rádióban röhögőgörcsöt kaptam. Ezek olyan pillanatok, amiket nem tudok reprodukálni, viszont mindenkinek nagyon tetszett, akinek megmutattam.
Egy másik sajátosság, hogy az én estemen nem kell kikapcsolni a mobiltelefont, ugyanis szeretnék lehetőséget biztosítani a közönségnek, hogy üzenetet írjon előadás közben. Terveim szerint ez megjelenik majd egy kivetítőn – természetesen telefonszám nélkül –, úgyhogy nyugodtan meg lehet írni, hogy dögunalom, menjen innen, meg ilyenek. Én ezekkel nagyon szeretek szembesülni, tulajdonképpen az egész koncepció innen jött. Az egyik inspiráció a Kaposfest volt, a másik pedig a Bartók Rádió reggeli műsora, ahol elég sok hallgató megfogalmazza, hogy miért utál engem. Ez az elején még nagyon bántott, azt akartam, szeressen mindenki, mindenkinek meg akartam felelni, mindenkinek tetszeni akartam. De egy idő után rájöttem, hogy ez tök hülyeség, mert a hallgatónak igenis szíve-joga utálni engem, és ezt jelezni is akár egy üzenetben. Ugyanezt szeretném reprodukálni a színpadon.
Milyen közönségnek ajánlod az estedet?
Számomra az ideális közönség a Kaposfest közönsége, mindenütt olyat szeretnék. Az egy belevaló és nyitott társaság, de persze tudom, hogy ott is vannak, akik nem kedvelnek, és ez nem is baj. Nyitottság és némi zenei műveltség kell ahhoz, hogy az est poénjai üljenek a tisztelt hallgatónál. Emlékszem egy-két mélyrepülésre a tesztelőadások során. Amikor ott ülnek előtted az emberek, és te érzed, hogy nem vagy jó formában, épp ezért egy mosolyt sem látsz az emberek arcán, na, az azért horrorisztikus. De azt gondolom, jó lesz ez. Egyébként az sem fog bántani, ha belebukok. Az is egy visszajelzés lesz.
Mit gondolsz azokról, akik naponta írnak neked levelet a műsoraid kapcsán?
Nagyra értékelem a Bartók Rádió azon hallgatóinak csoportját, akik írnak és kifejezik azt, hogy miért nem jó, amit csinálok. Van az a fajta visszajelzés, amiből lehet tanulni, és én ezt szeretem. Múltkor egy hallgató valami olyasmit írt, hogy: „Tisztelt Bősze úr, hallhatóan hosszabb szabadságot vett ki, ami Önre nyilván pihentetőleg, ránk nyugtatólag hatott. Ha van még szabadsága, bátran vegye ki, ahogy ma mondják, ez win-win szituáció.”. Ragyogóan meg volt fogalmazva, hogy tűnés innen, ezt nem kellene csinálni. Én ezt ma már nagyra tartom, de emlékszem, amikor elkezdtem rádiózni, még nagyon zavart.
Hogy tanultál meg együtt élni ezzel?
Hozzászoktattak. Elég gyakori volt, nem volt más választásom. De emellett persze pozitív visszajelzések is érkeznek, csak ezeket nem olvasom fel, mert az szerintem elég ciki lenne.
Mennyi üzenetet kapsz egy nap?
Ez változó. Ha olyan adás van, amiben tényleg jól érzem magam, és sikerül bevonni a közönséget is, akkor reggel hat és tizenegy között biztos érkezik öt frappáns negatív üzenet. Van olyan is, ami nem tűr nyomdafestéket, aztán van egy sor politikai, ezekkel nem foglalkozom. Annak viszont nem örülök, ha nincs negatív üzenet, mert az számomra azt jelenti, valamit langyosan csinálok. És amit én csinálok, az legyen vagy hideg, vagy meleg, ne ilyen mindenkinek tetszeni vágyó.
Az elmúlt időben előfordul emberközelibb, harsányabb viselkedés is a klasszikus zenei koncerteken. Te követed ezt az irányt?
A klasszikus zenei élet kicsit olyan, mint a katolikus egyház, ahol én hosszú éveket töltöttem. Nagyon erős a hagyomány, és az emberek szeretnek a régi keretek között maradni. De ez is változik, látom a Kaposfesten, hogy egyre inkább lazul, fiatalodik. Részemről ebben semmi tudatosság nincs, én ezt az irányt csupán követem. A fesztivál közönsége nagyon nyitottan vesz mindent, azt is, ami nem tetszik, és ezt meg is mondják. Ott azért nem nagyon lehet elszaladgálni az emberek elől. Kimegyek, és azt mondják, hogy Bősze úr, ez elég olcsó volt, ez így nem jó.
Mit jelent számodra, hogy a produkció Kaposváron debütál? Utána mik a tervek?
A Kaposfestnek, ezen belül is a kaposvári közönségnek oroszlánrésze van az előadásban. Nem is volt kérdés, hogy hol legyen a bemutató, hiszen ez a publikum adott először határozottan pozitív visszajelzést arra, hogy a humornak van helye a koncertpódiumon is.
A kaposvári bemutató után szeretnék turnéra indulni, ellátogatni kisebb klubokba, nagyobb színházakba, bárhova, ahova meghívnak. Akár tíz-húsz fős közönség előtt is szívesen fellépek, nem akarok rögtön a Müpába menni, szeretném, hogy sokan megismerjék ezt a műfajt. Lehetőség szerint először körbejárnám a vidéket. A nagy tervem pedig az, hogy minél hamarabb megtöltse az előadás a Müpa nagytermét. Aztán pedig ugyanezt megcsinálnám németül és angolul is.
Nagyon jól fogynak a jegyek az estre. Ha sold out-os lesz az esemény, akkor mi fog történni?
Ha minden jegy elkel, akkor nagyon fogok örülni. Szeretném, hogy szeressék az előadást. A praktikus oldalát nézve pedig úgy tudom, a Szivárvány Zeneházba költözik a produkció.
Több, mint hatszáz ember követi a #szeretnekahallgatók Facebook-oldalát, pedig még közel egy hónap hátravan a premierig. A vártnál is nagyobb az érdeklődés, milyen érzés, hogy ennyien szavaznak előre bizalmat?
Hogy a Facebook-oldal követői már bizalmat is szavaztak-e nem tudom. Abban viszont biztos vagyok, hogy sokak oldalát fúrja a kíváncsiság. És ezzel nincsenek egyedül: engem is nagyon érdekel, hogy a stand-up műfaji határain belül hogyan érzi magát a komolyzene mint téma. Biztos vagyok benne, hogy jól, de azt nem tudom, mennyire. Csak remélem, hogy nagyon.
