2017. 06. 13., kedd, 15:09
„Ez mind-mind olyan munka volt, amit nem lehet gépesíteni, gyakorlatilag a százéves technológiát hoztuk vissza” – mondta Diós András a ZÁÉV projekt főmérnöke az 1899-ben emelt vasútállomás felújításáról a magyarepitok.hu-nak. „Elég bonyolult épület, és szinte csak kézimunkával haladtunk, egyediek voltak a gipszstukkók, a díszítőfestések.”
A magyarepitok.hu építészeti szakportál nagyinterjút készített Diós Andrással a ZÁÉV projekt főmérnökével a kaposvári vasútállomás felújításáról, a restaurálási munkálatokról, az újraépítés kihívásairól, nehézségeiről. A teljes beszélgetést itt elolvashatják.
A 3000 négyzetméteres állomást a MÁV egykori főépítésze, Pfaff Ferenc tervezte, ám az épület díszei a 20. században teljesen elvesztek, többek közt az összes stukkót leverték, és lecsupaszították a belső tereket. A 2015 márciusában indult felújítás az eredeti állapot helyreállítását célozta meg, a legendás főépítész tervei azonban csak hiányosan álltak rendelkezésre.
A feszített tervezői munka sem ért volna célba azonban külső segítség nélkül, a szakembereket egy délvidéki város vasútállomása támogatta meg. Korábban írtuk, hogy a ma Szerbiához tartozó Versecen ugyanis szintén ugyanilyen állomás épült (akárcsak Szatmárnémetiben) Pfaff Ferenc tervei alapján, ebből az épületből pótolták a hiányzó információkat.
Ilyen hiányzó elemek voltak például a központi utascsarnok belső oldalfalán levő gipsz díszítések, melyek a verseci fotók alapján születtek újjá. Szintén a száz évvel ezelőtti látvány visszaállítását szolgálja a vasútállomás főbejáratánál levő fából készült szélfogó, amit a díszes faragásokkal együtt teljesen rekonstruáltak.
A külső díszbádogos munkához is fényképek kellettek, ezek alapján készült el a terv, majd pedig egyedi megoldásokkal a kivitelezés.
A műemléki kihívások ellenére a beruházás kezdete előtt a ZÁÉV projekt főmérnöke számára az tűnt a legnehezebb feladatnak, hogy az állomás pincéiben állandóan 50-60 cm-es víz állt.
A jelenleg már a kaposvári sportcsarnok építését irányító Diós András tizennégy éve van a pályán. Dolgozott már működő kórházban, működő iskolákban is, de működő vasútállomáson most próbálhatta ki először magát. „Nehézségét tekintve nagyobb kihívás volt, de ugyanakkor érdekesebb is” – így értékel.
