2017. 05. 31., szerda, 10:00
Álmaimban Amerika, Páratlan páros, Nyári eső, Szeretem Kaposvár, csak néhány azok közül a slágerek közül, melyekről Auguszt Bárió jut eszünkbe. Báriót fél évszázados, tartós kapcsolat fűzi Kaposvárhoz, hiszen itt született, itt nőtt fel, s most, a Rippl-Rónai Fesztiválon, itt zenélt.
A kaposvári zenész hosszú utat járt be azóta, hogy először vett gitárt a kezébe, majd az AD Stúdió tagjaként, azt követően pedig szólókarrierbe kezdett.
Kaposvár neked több mint csak egy város, ha azt mondom általános iskola, akkor erre te...
...Zrínyi, már csak azért is, mert a nagynéném kertszomszédja volt az iskolának, így a kerítésen keresztül a család mindig ellátott friss gyümölcsökkel. Aztán az asztalitenisz edzéseim a Berzsenyiben és a Kisfaludyban voltak.
Középiskola...
...Széchenyi István Kereskedelmi Szakközépiskola...
...első csók...
...Gábor Andor tér, és azt hiszem, hogy az általános iskolai szerenádon történt. De a nevét nem árulom el a hölgynek...
Hogyan kerültél zenei pályára?
Az általános iskolában, a pályaválasztási kérdőív kitöltésekor határozottan állítottam, hogy belőlem rockénekes lesz. Az ugyan nem lettem, de a zeném súrolja kicsit azt a műfajt. Anno még Gál Gábor barátommal kezdtünk el otthon Beatles dalokat játszani, a középiskolában pedig a barátokkal megalapítottuk a Túróscsusza zenekart, végül Somogyi Géza, a Csiky Gergely Színház művésze tanított nekem hangképzést.
Egy időre a muzsikálás túloldalán is ültél, dolgoztál a Kapos Rádióban is.
Igen, a rádióban és a tévében is dolgoztam műsorvezetőként, szerkesztőként, sok szignált gyártottam, sőt cégeknek is írtam dalokat abban az időszakban. Az első ilyen, Kaposvárhoz fűződő nóta akkor született, amikor a röplabdacsapat megnyerte a sokadik bajnoki címét, és az egyik, már meglévő dalomra rávágtam a szurkolók buzdítását, és ezt elég sokat játszotta is a rádió, szerették a kaposváriak.
Te pedig szereted Kaposvárt, ezt akkoriban is többször hangsúlyoztad.
Így van, még az AD Stúdiós időkben is, amikor interjút adtunk bárhol az országban, mindig igyekeztem becsempészni a mondandómba, hogy kaposvári vagyok. Ebből az érzésvilágból születtek a Kaposvár ’84 nyara és a Szeretem Kaposvárt című dalok is.
Kaposvár után jött a főváros, majd Ausztria, ezekben ez években milyen irányba mozdult el a zenei pályád?
Elég változatos volt ez az elmozdulás: egyrészt nekem is vannak mániáim, mint a Beatles, Sting, Clapton, de ezekhez nehéz megtalálni a közönséget, ezért mindig az AD Stúdió és a saját dalaim jelentették az alapot, de nagyon nagy örömmel írtam másoknak is. Cserháti Zsuzsa utolsó stúdióalbumjának, az Add a kezed!-nek a zenéit 80%-ban én írtam, sőt, még szövegek közül is jegyzek néhányat.
Mi volt az utolsó album, ami a nevedhez fűződik?
Az elmúlt évtizedben nagyon felgyorsult a világ, az előadók már nemcsak feltétlenül albumokban gondolkodnak, hanem dalokban. Az én utolsó dalom a Színes pillangók, ami tavaly készült el, s azóta forgattunk hozzá egy klippet is. Ezzel a dallal emlékeztem meg édesapámról, aki két évvel ezelőtt hunyt el.
Sokan zenével kapcsolódnak ki, te a festést választottad, hogyan jött ez a hobbi?
Apai nagyapám rajztanár volt, aki csendéleteket festett, lehet, hogy a családunkban kirakott képei voltak rám hatással. Azt mindenesetre megfigyeltem a művészeknél, hogy nagyon sokan közülük belekóstolnak valamilyen szinten más művészeti ágakba is. Sok színész zenél, sok zenész fest, a festők egy része pedig biztosan tud valamilyen hangszeren játszani. A lényeg a kreativitás, hogy az ember örömét lelje benne, és ezt adja nekem a festés.
Nagyobb izgalom hazai pályán játszani, mint máshol?
Hajaj, a legnagyobb drukk van ilyenkor az emberen, hiszen a család, a barátok, ismerősök, volt munkatársak is eljönnek, ismerős illatok, helyek vesznek körül. Ezek pedig egy olyan elegyet alkotnak, hogy egy nagyobb megfelelési kényszer dolgozik az emberben, mint egyébként.
