2017. 02. 25., szombat, 13:46
Életének 48. évében hosszú, súlyos betegség után elhunyt Horváth Attila, a Kadarkúti Önkormányzati Tűzoltóság parancsnoka. Testületi tiszteletadás mellett a kadarkúti temetőben helyezték végső nyugalomra a parancsnokot.
Horváth Attila ravatalánál ott voltak a családtagok, a barátok, jöttek búcsúzni egykori és jelenlegi kollégák, tisztelők, a társszervek képviselői, akik kegyeleti őrséget is álltak. A kadarkúti tűzoltóparancsnok emlékére Róth Zoltán tűzoltó őrnagy, kaposvári tűzoltóparancsnok mondott búcsúbeszédet.
Mint mondta: Horváth Attila mindig tele volt a közösség iránti tenni akarással. 2005. július negyedikén lépett be a Kadarkúti Tűzoltó Egyesület tagjainak sorába. Egy hónappal később tűzoltó alapfokú iskolát végzett Kaposváron, de ennyivel nem elégedett meg. Az alapfokú iskola elvégzése után az Önkormányzat meglátta benne a fegyelmezettséget, az elhivatottságot, a lehetőséget. A tanulással eltöltött idő, a befektetett szorgalom meghozta számára a sikert. A 2005. december elsejével megalakult Kadarkúti Önkéntes Tűzoltóság parancsnokává nevezték ki, majd részese volt az önkormányzati tűzoltóságokká történő átszervezésnek is. De nem csak parancsnoka volt a tűzoltóságnak, szívében-lelkében egy volt a Kadarkúton szolgálatot teljesítő tűzoltókkal. Attila a feltörekvő ifjúságnak is példaképe volt. A füst szaga egy minden erőt felemésztő, fárasztó avartűz után, ami a bevetési ruhájából érződött, a sziréna mindent elnyomó hangja, vagy az elmesélt káresemények és a megmentett életek fiai szemében nemcsak apává, hanem példaképp is tették. Így mindketten apjuk nyomdokaiba léptek. Horváth Attila hosszan tartó súlyos betegsége a munkatempóját, a munkavégzését nem befolyásolta, lelkiismeretesen végezte feladatát, vezette a kadarkúti tűzoltóságot egészen haláláig.
Róth Zoltán beszédét azzal zárta: mi tűzoltók, amikor eljön a baj órája, mindig futva, rohanva sietünk, ott vagyunk, ahol a segítő kezünkre szükség van, megyünk, ha kell, az életünket áldozzuk. Nem törődünk ilyenkor sem az idővel, sem az adott esemény mások számára nyomasztó, lelket próbáló elrettentő erejével. Nem tántorít meg minket az, amit a káreset felszámolása közben látunk, vagy átélünk. Csak az lebeg a szemünk előtt, hogy valaki bajban van, valaki számít ránk, valakinek csak mi tudunk segíteni. Ilyen a tűzoltó lét, a hivatásunk. Azonban az élet minket sem kímél. Alig van nehezebb dolog a világon, mint búcsúzni. Elbúcsúzni emberektől, akiket szívünkbe zártunk, akiket szerettünk, elbúcsúzni drága bajtársunktól, Horváth Attilától.
Kadarkút szülöttétől a város polgármestere Karsai József így búcsúzott:
Kadarkútnak szüksége volt Attilára, ahogy a Vóta-pusztai otthon lakóinak is szükségük volt rá a néhány évvel ezelőtti tűzesetnél. Kadarkút lakói tudták, rá bármikor számíthatnak."
A beszédek után a temetési díszmenet elindult a néhai parancsnok végső nyughelye felé. Horváth Attilát szirénaszó mellett helyezték végső nyugalomra.
