2017. 02. 08., szerda, 10:46
Vannak, akik színészi alakítását szeretik, mások énekhangját dicsérik. Akik nem színház rajongók, kedves, közvetlen stílusát kedvelik. Az pedig, ahogy elektromos motorbiciklijén a két kisfiát szállítja, mindenkinek mosolyt csal az arcára. Egy gyerek elöl, egy hátul, egy pedig otthon a kiságyban.
Sarkadi Kiss János a város napján kapta meg Kaposvár egyik legrangosabb kitüntetését, a Kaposvár Város Szolgálatáért díjat.
Több elismerése is van már, háromszor kapta meg a társulattól a Komor István-vándorgyűrűt, és ugyanennyiszer választotta meg a kaposvári közönség az év férfi színészének és mellékszereplőjének is. Mit jelent az újabb kitüntetés?
Minden elismerés fontos visszajelzés számomra. Ez a díj pedig különösen jól esett a lelkemnek, hisz attól a várostól kaptam, ahol élek és dolgozom, ahová a gyerekeim születtek. Ráadásul olyan mesteremberekkel együtt tüntettek ki, mint egy csodálatos asztalos, egy nagyszerű cipész és egy kiváló pedagógus.
Próbáról érkezett az interjúra. Miben láthatja legközelebb a kaposvári közönség?
A kölcsönlakás című előadásban játszom egy megcsalt férjet, akiről később kiderül, hogy nem is biztos, hogy megcsalták, sőt, lehet, hogy ő volt hűtlen. Nem árulok el többet az előadásról, amely egy igazi bulvárkomédia, nagyon sok fordulattal, szóviccel, színpadi geggel. A próbák remek hangulatban telnek, és remélhetőleg a közönségnek is tetszik majd az előadás.
Ez egy könnyedebb szerep, de nagyon sokféle karaktert alakított már. Milyen szerepek állnak közel önhöz?
Eddig elkápráztattak a szerepekkel. Nagyon sokfélét kaptam, pozitív és negatív karaktereket egyaránt. Az utóbbiakkal azonban valamiért jobb a viszonyom. Valószínűleg azért, mert a civil életben egy mosolygós, pozitív ember vagyok, éppen azért néha jó kibújni a bőrömből. Szívesen játszom negatív szerepeket, de közel állnak hozzám a zenés darabok, amelyeket a közönség is nagyon szeret, és a gyerek darabok is a szívem csücskei.
Gyerekből otthon sincs hiány. Zenepedagógus, fagottművész feleségével együtt három kisfiú Csanád, Bernát és Donát várja otthon. Többször látni önt a Szántó utcai óvoda környékén, ahová nemcsak apaként, de művészként is jár.
Igen, gyakran tartok mese felolvasásokat a fiaim óvodájában. Rendszeresen bejárok az intézménybe, ahol igazi csodaként élem meg, ahogy nyitogathatom a gyerekek tudatát egy-egy verssel vagy mesével.
A színpad mellett néhány filmben is láthattuk. Mennyire nehéz vidéki színészként bekerülni egy játékfilmbe vagy sorozatba?
A rendezők keveset járnak színházba, különösen vidékre. Inkább az interneten nézelődnek, amely gyakran torz képet mutat. Így nehéz eljutni a castingokra, s talán kicsit dacból sem vagyok tagja semmilyen csoportnak, ahonnan könnyebb volna bekerülni a válogatásokra. Két-három évente azért így is megtalálnak és tudok forgatni.
Említette, hogy rendezők nem járnak túl gyakran vidéki színházakba. A színészek megnézik egymást?
Én gyakran járok más színházakba, különösen egykori osztálytársaimra vagyok kíváncsi. Benedek Miklós osztályában végeztem, rengeteg jó színésszel együtt. Érdekel, hogy miben és hogyan játszanak.
Osztálytársak, egyetem. Hogy került diploma után rögtön Kaposvárra?
1993-ban egy sikertelen színművészeti felvételi után Babarczy László hívott ide, hogy ne kallódjak el. Rögtön beleszerettem a Csikybe, éjjel-nappal a színházban voltam, sokszor azt sem tudtam, milyen napszak van éppen. A következő évben felvettek az egyetemre, de folyamatosan visszavágytam ide. A diploma után tértem vissza, és azóta folyamatosan itt vagyok. Bárhogy alakul is az életem, én már örökre kaposvárinak vallom magam.
