Mínusz 15 fok és háromméteres hófal - ilyen volt az 1987-es tél

2017. 01. 10., kedd, 10:22

Ön emlékszik arra a bizonyos 1987-es télre? Január közepén akkora havazás volt, hogy szó szerint lebénult az ország. Azóta is emlegetjük. De mi is történt pontosan?

Kemény hidegre, téli időre és országszerte havazásra lehet számítani.

Mindössze egy rövid, nyolcsornyi előrejelzés volt a Somogyi Néplap 1987. január 10-i, szombati számában.

Arra senki nem számított, hogy három napig szinte megállás nélkül havazni fog. Így lett. A szélviharok hatalmas hóakadályokat építettek, a hófúvások tovább nehezítették a közlekedést. Január 12-ére már

20-40 centiméteres hótakaró

borította be gyakorlatilag az egész országot, a hidegrekordok pedig megdőltek: Budapesten -17 fokot mértek napközben, de az ország nagy részén -10 és -15 fokos hideg volt. A hatalmas hó teljesen megbénította az országot: a közlekedés összeomlott, az utakon nem lehetett közlekedni. Települések záródtak el a külvilágtól. Az iskolák bezártak, voltak települések, ahova tankkal tudták csak kiszállítani a kenyeret.

Mi okozta az évszázad havazását?

1987. elején felhalmozódtak térségünk fölött a sarkvidékről érkező, hideg légtömegek - írja az Időkép. A hideg levegő egy gyengébb hulláma már január 8-án megközelítette a Kárpátok koszorúját, ám a hegyvonulat átmenetileg lelassította annak mozgását. Közben középpontjával a Genovai-öböl felett egy nagy kiterjedésű ciklon helyezkedett el, melynek előoldalán dél-délkelet felől enyhe, nagy nedvességtartalmú levegő áramlott a Kárpát-medence fölé, s e kétfajta légtömeg keveredése éppen hazánk fölött zajlott le. 1987. január 10-én este már szinte az egész országra kiterjedt a havazás, és ez megszakítás nélkül folytatódott is 36-48 órán keresztül.

Az észak-északnyugat felől beözönlő hideg és a dél-délkelet felől beáramló enyhe levegő keveredése január 11-én gyakorlatilag egy önálló kis ciklont hozott létre. A hideg levegő betörését heves szélviharok kísérték, a széllökések sebessége átlagosan 60-80 km/h-s volt, ám a Kisalföldön 100 km/h-t meghaladó lökéseket is mértek. A szél országszerte nagy hóakadályokat épített, illetve erős hófúvások nehezítették a közlekedést.

Január 12-én reggelre az ország túlnyomó részét már 20-40 cm-es, a magasabban fekvő területeket még ennél is vastagabb hótakaró borította. A Kárpát-medence felett átmenetileg egy gyenge magasnyomású képződmény alakult ki, de ezt újból ciklontevékenység követte: az újabb havazásos időszakban ismét megerősödött a légmozgás, mely megint hófúvásokat eredményezett.

A több napos, országos havazást követően 1987. január 16-án reggel a hegyvidékeken 50-77 cm közötti, míg a síkvidékeken átlagosan 20 és 50 cm közötti hótakarót mértek.

Eközben Somogyban

A Somogyi Néplap hétfői száma már címlapon foglalkozik a havazással. A tudósításból kiderül, hogy lapzártáig, azaz vasárnap estig több település be- illetve összekötő útja járhatatlanná vált, Marcaliban megbénult a közlekedés. A Közúti Igazgatóság 34 saját gép mellett még 38 bérelt járművel járta a megyét - eredménytelenül. Az erős szél hamar visszahordta a havat az útra.

A rendkívüli helyzetre való tekintettel hétfőn koordinációs bizottság alakult Kaposváron. A megyében négy helyen: Marcaliban, Barcson, Nagyatádon és Csurgón alakult ki "nehéz helyzet". Az alsóbbrendű utak többnyire járhatatlanok voltak, a főútvonalakon jórészt csak egy nyomsávon lehetett közlekedni. Az elakadt, árokba borult autók is nehezítették a közlekedést.

A honvédség is beszállt

Nagy gondot okozott, hogy például az áruszállítók és a mentők sem tudtak eljutni céljaikhoz. Így a katonaság segítségével jutott élelmiszer több elzárt településre, a tejszállítók is honvédelmi gépekkel dolgoztak együtt, de a honvédség szállította a vesekezelésre szoruló betegeket is Pécsre. Nagyatádnál egy busz csúszott meg, a katonák mentették ki az utasokat a Park Hotelbe.

A Volán buszaira nem szállhattak fel gyerekek, mert nem biztos, hogy célba érnek. Az ÁFÉSZ közlése szerint akadozott a tej- és kenyérszállítás is - főleg a környező településekre.

Több faluban bezárták az iskolákat, mert a pedagógusok nem értek be. Segesden az óvoda sem tudta fogadni a lakóit, a falu nem csak áram, hanem és víz és fűtés nélkül maradt. Amelyik iskolában volt tanítás, ott is sok diák hiányzott a padokból.

- Gimnazisták voltunk és bejárók '87-ben - meséli S. Kovács Zoltán, lapunk felelős szerkesztője. - A havazás első napján nem jöttek a buszok, pedig vártuk, így igazoltan voltunk távol iskolánktól. Az egész országban ugyanaz volt a helyzet. A második napon azonban egy busz megérkezett a három reggeli járatból és aki tudott, az feltülekedett rá, nekünk is sikerült. Kaposvárra érve, némi késéssel, találkoztam néhány osztálytársammal és úgy döntöttünk, hogy folytatjuk a kényszerű távollétet, van igazolás, így beültünk a Mézes Mackóba sütizni. Kellemesen telt az idő, azonban nemsokára megérkezett a cukrászdába történelem tanárnőnk, akivel az első óránk lett volna aznap reggel, így gyorsan lebuktunk. Szerencsére komolyabb következménye nem lett, így következő nap be sem jöttünk, otthon maradtunk, hiszen még mindig volt igazolásunk: maga az ítéletidő.

Olvasónk, András folytatja: iskolába indultam volna, de anyám nem engedett. Kérdeztem, miért nem, mire kinyitotta az ajtót: egy hófal állta az útunkat. Felöltöztünk és ketten egész délelőtt ástuk az "alagutat" a kapuig, hatalmas élmény volt.

A katonai gépek sokszor egymást segítették. Segesdről Felső-bogátpusztára nem lehetett eljutni, mert egy háromméteres hófal állta el az utat. A falon túl vagy száznegyvenen várták a kenyeret. A munkahelyekre sokan nem vagy csak késve értek be. A legnagyobb hiány a Sáév-nél volt: 1300 fizikai munkásból mindössze 370-en jelentek meg a hétfői és keddi napon.

- Én éppen azon a héten, 17-én mentem férjhez - meséli a Teleki ABC vezetője, Erika. - Aznap, szombaton hozták a ruhámat Marcaliból, és mivel akkoriban még nem volt mindenkinek telefonja, csak reméltem, hogy időben megérkezik. Megérkezett. A Kossuth téren még autók jártak, én pedig térdig felhúzott ruhában, körömcipőben lépegettem át a hivataltól a templomig. Emlékezetes volt.

Közben a Kaposvári Városgazdálkodási Vállalat rendkívüli hómunkásfelvételt hirdetett, a munkáért járó díj 210, éjszaka 290 forint volt.

Szerdára és csütörtökre aztán javult a helyzet, már nem volt megközelíthetetlen település és szinte mindenhova jutott az alapvető élelmiszerekből. A havazás elmúlásával, a szélvihar megszűnésével végre megkezdődhetett a hó eltakarítása.

- A nagy havazást követő napokban - amikor már ismét lehetett közlekedni - a Táncsics tanárai úgy tudtak a gimnázium régi tornatermének oldalánál parkolni, hogy az egyes parkoló helyekről a havat oldalra eldobálták, ezáltal kb. 1 méter magas hókupacok keletkeztek az egyes autók mellett - emlékezik vissza Péter. - Az egyik - valóban szeretett tanár (neve és címe a szerkesztőségben ;)) "kispolszkiját" a fiúk felemelték és 90 fokkal elfordították. Az orra és a hátsó része így közvetlenül a méteres hókupacig ért. Az autóval mozdulni sem lehetett. Ezen röhögtek egy hétig... Hogy végül is hogyan állt ki a tanár, azóta sem tudják, mindenesetre nem lett botrány belőle. A tanárt ismerve, szerintük ő is jót röhögött rajta.

M. Schenk Tünde, szerkesztőségünk vezetője így emlékezik vissza: - Akkoriban még kevesebb személyautó járta az utcákat, a kaposváriak zöme autóbusszal járt dolgozni. A havazás reggelén mi is vártuk a 14-es buszt, ám az idő múlásával egyre bizonyosabbnak tűnt, hogy hiába. Először csak 1-2 ember indult el gyalog, aztán egyre többen és többen. Végül szépen lassan, sorjában, elindult mindenki a térdig érő hóban a munkahelyére. Egyetlen reggelen sem látott egyszerre annyi embert a Bartók Béla utca, mint akkor. Az volt az érdekes, hogy a kellemetlensége ellenére volt valami meghitt abban a reggelben. És persze mindenki megbocsátást nyert a munkahelyi késésért.

Az 1987-es havazásra a legtöbben úgy emlékeznek, hogy a "nap, amikor nem mehettünk el otthonról". Mai szemmel belegondolni is furcsa, milyen az, ha el vagyunk zárva a külvilágtól. Akkoriban nem volt mobiltelefon, internet, hétfőnként még tévéadás sem. Így hát jobb híján maradt a lakás vagy a közeli kocsma. A legnagyobb élmény jól lehet, a gyerekeknek volt.