2016. 12. 18., vasárnap, 20:49
A 100 éves evangélikus gyülekezet jubileumi programsorozatának záró alkalmára került sor vasárnap délelőtt 10 órakor a kaposvári evangélikus templomban. Rákász Gergely különleges élményt nyújtó szombat esti koncertje után vasárnap délelőtt is megörvendeztette a zenész a kaposváriakat az orgonajátékával.
Az evangélikus gyülekezet ádvent negyedik vasárnapi istentiszteletén szolgált az orgonista Pongrácz Máté és Pongráczné Győri Boglárka kaposvári lelkészekkel együtt. Az Istentiszteleten a liturgikus részeket keretezve Bach és Mozart művek szólaltak meg egyedi hangzásban. Az alkalom különlegessége az volt, hogy nemcsak a lelkészek, de az oltár mellé helyezett orgona segítségével az orgonaművész is láthatóvá vált a hallgatóság, gyülekezet számára. Az Isten igéjében megszólaló öröm a muzsika segítségével még intenzívebb élményt adott a hallgatóságnak, így mindenki lélekben töltekezve tudott hazaindulni az ádvent negyedik vasárnapi evangélikus istentiszteletről.
Rákász Gergely – aki évek óta megtölti a kaposvári templomot esti koncertjeivel - 15 évesen, az ország legfiatalabb koncertorgonistájaként adta első hangversenyét. 2005-ig az Egyesült Államokban tanult és koncertezett, 2016-ig több mint 1000 fellépése volt Európa és Amerika nagyvárosaiban. Egyedi látásmódja fiatalos lendülettel tölti meg a komolyzenét. Látványkoncertjeivel új műfajt teremtett, melyben képzőművészet, tánc, és színészi játék segítségével tízezrekhez közelítette a műfajt és a hangszert.
Az előadó vasárnapi fellépése mellett a szombat esti koncertje is nagy sikerrel zárult Kaposváron. Mozart zenéjének és élete különleges történeteinek elmesélése nagy élményt nyújtott a zsúfolásig megtelt templom közönsége számára.
Az előadó Mozart személyéről így mesélt: „Wolfgang olyan ember, aki elkezd mesélni egy viccet, aztán telefonon hívják, felkapja, megbeszél dolgokat, és ahogy hallgatom pontosan tudom, hogy most adja el egy darabját negyed áron mint megtehetné. Próbálnék segíteni, de leint, sír és nevet a hívás közben, majd félreteszi a telefont, leír egy fontosnak vélt zenei sort, megkeveri a rántást, aztán folytatja a viccet. Eszébe jut a telefon, felveszi, csodálkozik, hogy már senki nincs a vonalban, hosszan szidja az ilyeneket, áthúzkodja a zenét amit leírt, leír valami újat, majd veszi a kabátját és elrohan. Az ajtóból visszalép, befejezi a viccet, hangosan vihog rajta, és már ott sincs. Ajtó nyitva. Én meg ott maradtam az odaégett rántással a füstben, a vicc briliáns volt, amit áthúzkodott zseniális, kedvem volna zsebre rakni és ráírni a nevem, és amit újonnan leírt az is zseniális.”
Mindkét koncert végén kitörő tapssal köszönte meg a hallgatóság a művésznek és az evangélikus gyülekezetnek az ádventi csendben tovább segítő, élményt adó koncerteket. Az esti koncert végén dedikálásra, a vasárnap délelőtti koncert istentisztelet után pedig személyes találkozásra is lehetőség nyílt a résztvevők és a liturgiában közreműködők között.
