2016. 11. 15., kedd, 09:50
Forráshiányos a hazai agrárium, de még a meglévő lehetőségekkel sem gazdálkodik jól a termelők egy jó része. Ráadásul a megfelelő szaktudás és menedzsment ismeretek hiányából adódóan ad-hoc és rossz döntések születnek. Tisztelet a kivételeknek.
Sajnálatos, de régóta ismert tény, hogy a hazai műtrágya-felhasználás messze elmarad a kívánatostól. Míg nálunk az egy hektárra jutó nitrogénhatóanyag-felhasználás 65-70 kilogramm közé tehető, addig a gabonatermesztésben élen járó termelők jellemzően 110-120 kilogrammot juttatnak ki.
Ennek pedig az a következménye, hogy míg a kukorica sokéves hazai termésátlaga hektáronként 5,8 tonna, 12 tonna Új-Zélandon, 11 tonna az USA-ban, 11 tonna Chilében vagy 9 tonna Törökországban? És még sorolhatnánk…
Vagy a búzánál: itthon a sokéves hektáronkénti termésátlag ugyanúgy 4 tonna körül alakul, mint az 1970-es években, miközben az akkor szintén erről a szintről induló Franciaország már 7-8 tonnánál tart. Igen, lehet, hogy a miénk sokkal jobb minőségű, csak éppen a piac ezt nem fizeti meg.
Ráadásul az itthoni, eleve alacsony mennyiség kijuttatásának időzítése sem jól átgondolt sok esetben – tárta fel egy nemrég lezajlott piackutatás a Magro.hu mezőgazdasági piactér szervezésében. A Nagy Trágyázási Felmérésben - amely földrajzi területre és hektárméretre reprezentatív volt - kukorica- és búzatermesztők válaszoltak online módon a tápanyag utánpótlási szokásaikról. Az eredmény számos igen meglepő adatot tartalmaz.
A gazdák 10%-a nem tudta megmondani, milyen talajtípus található a földjén.
A termelők hozzávetőlegesen 40%-a egyáltalán nem ismeri a saját szántóföldjének az adottságait, mert nem rendelkezik adattal annak sem a nitrogén-, sem a foszfor- sem a káliumellátottságáról.
