Emléktáblát kapott a tudós és forradalmár

2016. 11. 03., csütörtök, 16:49

Prof. dr. Taky Ferenc tudós és 1956-os forradalmár tiszteletére avattak emléktáblát csütörtökön a Noszlopy utca 5. szám alatt. Kaposvár jeles szülötte előtt Prof. dr. Rosta István majd Szita Károly tisztelgett. Az emléktáblát Balás Béla megyés püspök szentelte fel.

Taky Ferenc Kaposváron született és itt töltötte gyermekkorát. Édesapja villanyszerelő volt, ő is ebbe az irányba indult el, ám egészen a Budapesti Műegyetemig jutott, ahol diplomát szerzett 1929-ben. 1945-től a Műszaki Egyetem villamosművek tanszékén adjunktus, majd 1952-től tanszékvezetőként dolgozott.

1956-ban megválasztották az egyetemi forradalmi bizottság elnökének, és később, a megtorlások idején is kiállt bajba jutott tanítványaiért. Ezért 1957-ben áthelyezték az Erőmű Tervező Vállalathoz, majd a Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézethez, ahol 1964-ig működött. 1968-ban hunyt el, ám munkásságát csak 20 évvel a halála után ismerték el.

- Ma november 3-át mutat a naptár. 1956-ban ezen a napon ünnepeltek, mivel vissza tudták szorítani a szovjet csapatokat. Ám az öröm nem tartott sokáig, hiszen másnap hajnalban a lánctalpasok megjelentek Budapest és más városok utcáin. 1825-ben pedig ezen a napon alapították meg a Magyar Tudományos Akadémiát. Mi lehetne hát jobb időpont egy tudós forradalmár emléktáblájának avatására – fogalmazott prof. dr. Rosta István.

Szita Károly megköszönte az előtte szóló munkáját, amiért újabb és újabb tudományos emlékhelyekkel hívja fel a figyelmet nagyjainkra. Ezt követően a városvezető Taky Ferencet méltatta: A későbbi tudós egy villanytelepi szerelő gyermekeként látta meg a napvilágot. Lehet-e biztosabb jele az isteni gondviselésnek, mint egy olyan családba születni, ahol a gyermek az első pillanattól kezdve iránymutatást kap arra, hogy milyen pályán tud a legtöbbet adni a világnak. Ez is azt mutatja, hogy az ember okkal születik oda, ahová – fogalmazott Szita Károly, aki szerint a tudós felkészültségéről és rátermettségéről munkássága, míg jelleméről 1956-os szerepvállalása árul el a legtöbbet. Ahogy az is, hogy elbocsájtása után egykori kollegái továbbra is vezetőként tekintettek rá, ez a tény mindenképpen emberi nagyságáról árulkodik.

Ezeket olvasta már?