2016. 07. 16., szombat, 17:45
A kaposvári Egly Kyra, a Compass Egyesület koordinátora jelenleg éppen Törökországban tartózkodik. Szerencsére jól van, és az ankarai történésekről Cserhalmi Krisztiánnak, a Rádió Most hírszerkesztőjének mesélt.
| Mint ismert: |
|
Milyen távolságban voltál az eseményektől?
Igazából a fő esemény Ankarában volt. Itt Isztambulban is nagyon sokan volt, lezárták a repteret, és több hidat is. Mi az úgy nevezett Taksim helyen voltunk, ami nagyon frekventált hely Isztambul európai részén, ez a belváros. A helyszín, ahol lakunk a sűrűje mindennek, de hál ’Istennek nekünk semmi bajunk nem volt. Hajnali 4-5-ig néztük a tévét, a híradót, folyamatosan követtük az eseményeket, telefonon tartottuk a kapcsolatot a konzulátussal, az itteni magyarokkal. Egyébként úgy indult az esténk, hogy elmentünk vacsorázni az egyik török barátommal, meg pár magyar sráccal, akikkel együtt jöttünk ki ide dolgozni. Akkor mondták, hogy úgy tűnik, hogy haza kell menni, mert valami történt Ankarában. Lezárták a hidat, nem lehet Ankara felé menni Isztambulból. Így egy a biztos: ha mindenki otthon van.
Mi zajlott le benned? Felvételeken látni lehetett, hogy félelmetesen alacsonyan repkedtek a vadászgépek.
Igen. Képzeld el, hogy ekkor – este 11, éjfél körül – teljesen nyugodtak voltunk. Hazajöttünk a szállodába, ahol van a szállásunk, itt is mindenki teljesen nyugodt volt, de aztán utána, ahogy történtek az események, telt-múlt az idő, leállt az internet, bezártak a boltok. Mondták: vegyetek ki pénzt az ATM-ből, vegyetek kenyeret, vizet, legyen mit enni, meg inni. Akkor aztán kezdett eluralkodni rajtunk a félelem. Amikor az itteniek sem tudják, itt is mindenfélét hallottunk. Aztán beszéltünk a konzulátussal is, de nem volt túl biztató a helyzet sem a helyieknek, sem az itt tartózkodó külföldieknek. Azért megijedtünk mi is. Ez hajnali 1-2 óra magasságában volt.
Mikorra tért vissza a normális élet? Visszatért egyáltalán?
Isztambuli idő szerint, hajnali 4-5 óra magasságában kezdték beadni híradók, hogy kezdenek normalizálódni a dolgok, elfogták a katonákat. Hallottuk, hogy Erdogan nagyon meg akarja torolni ezeket a fellépéseket. Életfogytiglant fognak kapni a katonák, és eddig soha nem volt ilyen komoly büntetés azoknak, akik így szembementek a kormánnyal. 4-5 óra körül már próbáltam aludni, de egyszer csak üvöltő hangokat hallottunk, jöttek a vadászgépek, hangrobbanások, az nagyon félelmetes volt. Azt láttam, hogy sötétség van, nincsenek emberek az utcán, és a vadászgépek pedig félelmetesen alacsonyan repültek. 4-5 gép egymásután, helikoptereket hallottunk folyamatosan, ahogy cirkált itt a környéken.
Életed leghosszabb éjszakája volt gondolom, elég ijesztőnek hallatszik még így is.
Ha nem látjuk a tévében, akkor nem is tudunk semmiről semmit, mert veszélyt különösebben nem éreztük azon kívül, hogy hallottuk a helikoptereket, meg a vadászgépeket, de a híradót figyelve egészen más lett a helyzet. Most próbáljuk kitalálni, hogy mi lesz a következő lépés, hogyan tovább. Mikor tudunk majd hazamenni? A Turkish Airlines-t még nem is próbáltuk hívni, csak a Magyar Konzulátussal beszéltünk. Ők nagyon pozitív válaszokat adtak, úgy néz ki, hogy itt Törökországban helyre állt az élet. Ankarában reptér- és légtérzár van, Isztambulban csak a reptér van zárva. Ezeken kívül minden tömegközlekedés működik. Megy tovább az élet, de azért kevesebben vannak az utcán. Szerintem a légitársaságok telefonjai másodpercenként csörögnek. Mindenki el akar innen menni, haza akar utazni… Mi is! A tegnap este úgy döntöttünk, hogy jobb békességben élni, és jobb megijedni, mint hosszú távon félelemben élni. Hiába, helyre állt a helyzet, de kockázatos lenne még tíz napot itt maradni, hiszen láttuk, hogy 4-5 óra leforgása alatt mennyi minden történt. De az a lényeg, hogy mind biztonságban vagyunk.
