2016. 05. 28., szombat, 08:22
Igazi szenzációs esemény történt! Egy elfelejtett, ám a művészettörténészek által számon tartott Rippl-Rónai kép került elő a 2016-os Rippl-Rónai Fesztivál előtti napokban.
A szakma tudta, hogy ez a kép létezik, de senki nem ismerte, nem látta és nem tudta hol lelhető fel. Vasárnap délután 16.30-kor bárki megtekintheti a Róma Villában.
| Rippl-Rónai József (1861-1927) által készített Ady Endre-portréra bukkant a festő munkásságának egyik kutatója a napokban. |
|
A költőt ábrázoló pasztellképet Horváth János egy erdélyi magángyűjteményben fedezte fel kutatómunkája során - mondta Lechner Judit, a Rippl-Rónai Múzeum múzeumpedagógusa az MTI-nek szombaton. Hozzáfűzte: Rippl-Rónai barátja volt Ady Endrének. Szakemberek tudtak arról, hogy két ismert rajz mellett képen is megörökítette őt, de az alkotás sorsáról, hollétéről eddig nem volt információjuk. A portrét a nagyközönség is megcsodálhatja: tulajdonosa hozzájárult ahhoz, hogy augusztus végéig kiállítsák a Rippl-Rónai Emlékházban és Látogatóközpontban - jegyezte meg. Lechner Judit kitért arra, hogy a kaposvári születésű és élete nagy részében ott is dolgozó festő nevéhez mintegy tízezer mű köthető. Az alkotások egy része az idők folyamán megsemmisült, számos kép Amerikába került, sok kép hollétéről semmit sem tudni - mondta. |
| MTI |
Rippl-Rónai egy Ady halála után, 1923-ban rendezett emlékesten ezekkel a szavakkal beszélt róla:
„Ady Endre festői szempontból nézve is nagyon érdekes alak. Szemei nemcsak azért voltak szépek, mert feketék, mint a bogár, de azért főleg, mert álmos nézése mély és szerelmes, sokatmondó, talán azt lehetne mondani, hogy ennek a ritka lénynek, ennek a különösen szépen érző nagy embernek a lelke tükre volt. Merem állítani, hogyha csak a szemeit rajzoljuk is meg, már egy igen hasonló Adyt kapunk. Én, mikor festettem, csak a szemét néztem –, erre fektettem a fő súlyt. Évekig beszélgettem ezekkel a nagynézésű, okos szemekkel. Mindent kiolvastam belőlük, a nagy költőn kívül a legjobb embert, a gőgös mokány legényt, a széthulló magyarság tragikus szimbólumát, akinek különös egyénisége fenségességet árult el, mást, nagyot, nagyobb embert, mint bárki korunkban. Szemében benne volt az egész ember, a sokszor megsebzett, az igazságtalanul megbántott, eredeti író ember. Kiolvastam ezekből a bársonyos, füstös, lusta szempillájú szemekből a nagy lenézőt, a lekicsinylőt. Csak a szája formája, a nagyon vastag, túl nagy nyelve volt még megfigyelendő, különösen, ha elítélt valakit, ami egyébként sokszor előfordult nála.”
Részlet Rippl-Rónai: Ady Endre szemei c. írásából
