Dr. Varga J. János kapta idén a Kaposvári Polgári Casino Díját

A mai ünnepségünk díjazottját egy hivatalos ügye kapcsán ismertem meg 2009-ben, amikor Kaposvárra költözött.  Elkezdtünk beszélgetni, pontosabban én faggattam, hogy mivel foglalkozik, miért Kaposvárra jött lakni?  Amikor elmondta, hogy a történelemmel, annak is egyik mozgalmas, érdekes szeletével, főleg a 16.-18. századdal és Magyarországgal foglalkozik, és saját tanulmányai és könyvei vannak, akkor azon nyomban megkérdeztem, hogy nincsen-e kedve előadni nálunk a Casinóban. Aztán én beszéltem egy kicsit magunkról és fejtegettem, hogy sok érdekes kaposvári személyiséggel találkozhat nálunk, mivel még nem sok ismerőssel rendelkezett akkoriban.  Aztán pár hónap múlva, 2009. októberében már egy érdekes előadást is tartott a Casinóban.  Hát így kezdődődött a személyes ismeretség.

Persze, professzor úr nem nálunk kezdte életpályáját.
Budapesten 1942. május 17-én született - a nehezen kikutatható levéltári forrásanyagok hiányosak, de somogyi gyökerekkel rendelkezik. Édesanyja Felsőiregben született, déd- és nagyszülei Som-Nagyberényben éltek, később a család Siófok-Sóstón épített házat, nagyapját a kaposvári Keleti temetőben helyezték örök nyugalomra, szüleinek hamvai visszakerültek Som-Nagyberénybe.
A budapesti nagyhírű László Gimnáziumban tanult és érettségizett. Kedvenc tantárgya az irodalom volt, de kivételes képességű történelem tanárának, Dr. Csonkás Mihálynak köszönhetően érdeklődése a história irányába is fordult.

1972-ben szerezte meg magyar-történelem szakos tanári diplomáját az ELTE-n.
1973 és 1986 között Budapest Főváros Leltárának alkalmazottja szakreferensi, majd osztályvezetői beosztásban, de mindvégig a középkori, a feudális és polgári kori forrásanyagok tartoztak hozzá. (Megjegyzem ez is érdekes előadási téma lehetne: egy levéltár anyagainak rejtelmeiről.)
Miután 1979-ben a történelemtudomány kandidátusa címet megszerezte, majd 1980-ban egyetemi doktori címet is kapott az ELTE-n, szakmai karrierje is emelkedett, a Levéltár főigazgató-helyettese és a Művelődési Minisztérium Levéltári Osztályának országos szakfelügyelője lett.
Az 1980-as években ösztöndíjas — a fiataloknak fogalmazok úgy, hogy Nyugat-Németországban, vagyis az NSZK-ban (Köln, Bonn, Worms, Stuttgart, Freiburg, München), ahol levéltárakban kutatott.  De rendszeresen részt vett Ausztriában a  Linzi Kepler Egyetem, a Burgenlandi Tartományi Múzeum és Tartományi  Levéltár tudományos tanácskozásain is.
1986-tól az ELTE Bölcsészettudományi Kara Közép- és Koraújkori Magyar Történelem Tanszékének a külső oktatója: témája a török elleni felszabadító háború.  Ezzel egyidejűleg az MTA Történettudományi Intézetének, ezen belül a Koraújkori Osztálynak a tudományos munkatársa, főmunkatársa, majd tudományos tanácsadója 2013-ig.
1992-1994-ben a Budapesti Rendőrtiszti Akadémia Társadalomtudományi Tanszékének oktatója, témája: Magyarország Európában.
1993-től 2008-ig újabb egyetemen dolgozik: a pécsi Janus Pannonius Egyetem másodállású docense, később professzora: 16. és 17. századi magyar történelmet oktat.
1997-ben Széchenyi Professzori Ösztöndíjat kapott.
2003-ban megszerezte a Magyar Tudományos Akadémia doktora címet, doktori disszertációjának címe: Magyarország és Európa 1682-1684-ben.
2004-ben habilitált egyetemi tanári címet kapott az ELTE-n.
2005-2009 között a szlovákiai Révkomáromban létrehozott Selye János Egyetem Tanárképző Kara Történelem Tanszékének a megalapítója és professzora.
(Megjegyzem, hogy a Polgári Casino egy alkalommal kirándult Révkomáromba és az Egyetem céljára átadott épületben is jártunk akkoriban.)
2005 és 2013 között a Magyar-Szlovák Történész Vegyes Bizottság tagja. (Ez is érdekes  előadási téma lehetne nekünk: miben értünk egyet történelmünket illetően a szlovákokkal, és miben nem?)
2011-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem történelemtudományi doktori iskolájának oktatója és a doktori tanács tagja.

Hat önálló kötet, kb. 200 tanulmány szerzője, ezen felül sok tudományos mű társszerzője, szerkesztője, több tudományos társaságnak és tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának a tagja.
Bejárta a fél világot, tanulmányutakon, ösztöndíjprogramokon és tudományos tanácskozásokon vett részt (abc-sorrendben): Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Belgium, Csehország, Finnország, Franciaország, Horvátország, Németország, Olaszország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Törökország, Ukrajna).
2009-től egyesületünk programjainak rendszeres résztvevője, kezdetben érdeklődőként, később belépett tagként, és rendszeresen tartott nálunk nagy érdeklődésre számot tartó előadásokat:
- Thököly Imre Felső-magyarországi Fejedelemsége
- A két akciórádiusz – Magyarország és Erdély az Oszmán Birodalom ütközőzónájában
- Aranyfürtök Tokajban, tengersok hal a Tiszában (Külföldi utazók a 16-17. századi Magyarországról)
- A reformáció és hatásai: vallás, művelődés és politika a 16-17. században (Emlékeznek rá, közös előadás volt Bellai Zoltán református lelkésszel)
- Főúri mecénások a török korban
- Kaposvár és Somogy megye újratelepítése a 18. században
- 16.-17.- századi történelmünk veszedelmei: az országegyesítés két módja
- Kinizsi Pál és a nagyvázsonyi kinizsi vár története (Egy Casino kirándulás keretében az autóbuszon megtartott előadása)
- És a legutóbbi: Népvándorlások és következményeik a Kárpát-medencében. Történelmi példák a Római Birodalom és a Magyar Királyság korából.

Varga J. János professzor urat egy csendes hangú, világos gondolatmenetű, megbízható, szerény embernek ismertem meg, aki lehetne szerénytelen is a történettudomány asztalára letett életművével, és amit természetesen nekem nincs jogom értékelni, mivel könyveit, tanulmányait nem olvastam.  Legyen az értékelés a történészek, a szakma és az utókor dolga.
Nekünk pedig marad a pozitív személyes, élő kapcsolat.
Hát ezért …, ezért írtuk az oklevélben, hogy a Casino választmánya - a tagság javaslata alapján - 2016-ban Prof. Dr. Varga J. János úrnak ítélte a díjat több    évtizedes történészi munkássága, a Polgári Casinóban tartott kiváló ismeretterjesztő előadásai és eddigi életútja elismeréseként.
Isten éltesse Varga Jánost sokáig egészségben és szellemi frissességben.