2016. 03. 30., szerda, 16:01
Elhunyt Dr. vitéz Keményfi-Kirner Béla, életének 87. évében. Keményfi megjárta és túlélte a Gulágot. Hivatásának érezte, hogy szóljon azon sorstársai helyett is, akik egy igazságtalan, embertelen, hazug rendszer áldozatai lettek.
Jellemével és emberségével mutatott példát az utókornak. 2013-ban kapta meg a Szabadságért Kaposvár Emlékérmet.
Keményfi Béla életútja:
1929. március 27-én született Szigetváron. Családjával együtt előbb Taranyba, majd Kaposvárra költöztek. A negyedik osztályt már a Petőfi Iskolában végezte, majd paptanár akart lenni, ezért a Veszprémi Piarista Gimnáziumba iratkozott be, 1944 szeptemberében a háború miatt nem tudta folytatni tanulmányait.
Leventeként kiképzésre Nagykanizsára vitték. Megszökött, de Csurgón elfogták, s hogy ne katonaszökevényként kezeljék beállt katonai szolgálatra az ott állomásozó katonai egységbe. A háború végén hazatért Kaposvárra, de 16 évesen orosz katonák elhurcolták, kihallgatásra pedig Nagykanizsára vitték. Társaival együtt megpróbáltak megszökni, ekkor lőtték gerincen, ami miatt megbénult.
1946-ban Zaporozsjéba vitték és 10 évre elítélték. Négy év után tanult meg járni a térdén. Akkor fölvitték az északi sarkkörön túlra, öt tranzitbörtönt járt ott meg. Sztálin halála után a Bajkál-tó mellé, az Angarasztroj 3O-as lágerbe került, ahonnan 1953-ban térhetett haza.
Magyarországon az ÁVH-katonák fogadták: négy és fél hónapig vesztegeltek Lembergben. Végül valaki segített neki elhelyezkedni a postánál. Befejezte a gimnáziumot és fölvették az egyetemre.
Levélben kérte ügye felülvizsgálatát a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságánál, ahonnan fél év múlva megjött a válasz: bűncselekmény hiányában megszüntették ellene az eljárást és rehabilitálják. A jogi egyetem elvégzése után Kaposvárott a Volán elődjénél dolgozott osztályvezető jogtanácsosként. Leszázalékolták, de még ez után is folytatta a munkát, utolsó munkahelye a Somogy Megyei Bíróság volt.
