2016. 03. 08., kedd, 18:00
A HUNOR hivatásos nehéz kutató-mentő szervezet Londonban volt küldetésen a közelmúltban. A nemzetközi gyakorlaton két somogyi tűzoltó is részt vett. Az eseményről Bázelné Mihályka Szabinát, a Somogy Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság sajtószóvivőjét kérdeztük.
A magyarországi katasztrófavédelmi szervezet történetének legnagyobb külföldi küldetésén vettek részt somogyi tűzoltók is a múlt héten. Mi is volt ez?
A HUNOR hivatásos mentőszervezet hetvenhat fős kontingense (köztük két somogyi tűzoltó, a siófoki Zomi Balázs és a kaposvári Jónás Dániel) vett részt a brit fővároshoz közeli Dartfordban, a már bezárt Littrebrook erőműben szervezett négy napon át tartó nagyszabású nemzetközi gyakorlaton.
Tehát nem éles helyzet miatt szálltak repülőre a magyar tűzoltók?!
Nem, a mentőszervezet eddigi legnagyobb éles külföldi bevetése Szerbiában volt, ahol nyolc ember életét mentették meg. A HUNOR a magyar tűzoltók válogatott, elit egysége, akiknek a hivatástudatára és a városi kutató-mentő képességeire a világon bárhol és bármikor számíthatnak a segítségre szorulók. Viszont a 2012-ben megalakított HUNOR-nak nehéz kategóriájú kutató-mentő csapatként Magyarországon kevés lehetősége van éles beavatkozásra, ezért a brit fővárosban igazi kihívás várt rájuk.
Milyen kihívásra kell gondolnunk?
A gyakorlat feltételezése szerint egy felhőkarcoló omlott a Waterloo metróállomásra és több százan rekedtek a romok alatt. A HUNOR feladata a sérültek mentése, a törmelék eltávolítása és az elsősegélynyújtás volt. A mentőcsapat a nehéz kategóriának megfelelő erővel és eszközzel érkezett a szigetországba, ez azt jelenti, hogy adott esetben egyszerre kettőnél több kárhelyszínen, tíz napig egyfolytában képesek lennének dolgozni úgy, hogy minden szempontból önellátóak. Ehhez héttonnányi felszerelést vittek magukkal: keresőkamerákat, akusztikus eszközöket, a meg- és kitámasztáshoz szükséges felszereléseket, valamint a romeltakarítás, az emelés eszközeit.
A fotók alapján mintha egy akciófilmbe csöppentek volna a magyar tűzoltók?!
Abszolút kitettek magukért a szervezők, egy teljesen élethű helyszínt rendeztek be a mentőegységeknek. Az összetört szerelvények némelyikét betontömbök hasították ketté, volt, amelyekből fémrudak álltak ki, az egyik szerelvény futóműve is kitört. A tűzoltóknak meg kellett támasztaniuk a szerelvényeket. A második műveleti napon pedig először egy olyan alagútszakaszt kellett felderíteniük, amelyben a gyakorlat során addig még senki sem járt. A magyar tűzoltókra várt az alagút biztosítása és aládúcolása. A beomlott betontörmelékekkel és vasráccsal elzárt következő alagútszakaszt kizárólag kéziszerszámokkal és fúrókkal tudták szabaddá tenni és megközelíteni. A magyar tűzoltók kiépítettek egy biztonságos folyosót a beomlott törmeléken át, és ezen keresztül folyamatosan emelték ki – sérülésük súlyossága szerinti sorrendben – az órák óta bent rekedteket.
Akik gondolom már alig várták, hogy kijussanak?
A statisztáknak is más-más szerep jutott. Volt, aki csak könnyebben sérült meg, akár a saját lábán is távozhatott, de volt olyan is, akinek eszméletlen sérültet kellett alakítania. Ekkor előfordult, hogy akár három vagy négy nemzet tűzoltóinak a keze között is megfordult egy-egy sérültet játszó statiszta. A szerelvényekben rengeteg volt a sérült, akik pánikba esve kiabáltak segítségért, ezzel is próbálva kizökkenteni a mentésükre igyekvőket.
És gondolom, nem magyarul kértek segítséget?
Valóban. Nem anyanyelvükön beszéltek egymással, de a kollégák így is azonnal megértették a külföldi utasításokat, jól kommunikálva folyamatosan dolgoztak a sérültek kiszabadításán és a kijuttatásukon. Egyébként a britek mellett jól együttműködtek az olasz, illetve ciprusi egységekkel is.
Voltak még ilyen „kizökkentő” feladatok?
A gyakorlat forgatókönyve szerinti események néha váratlan fordulatot vettek: a létszámellenőrzésnél ugyanis kiderült, hogy eltűnt egy magyar tűzoltó. Erről persze szó sem volt, csak a csapat reakcióját tesztelték, akik persze a helyi rendőrökkel együtt azonnal a keresésére indultak. Végül az egyik metrószerelvény alatt találtak rá, elmaszkírozták az arcát, azaz „súlyosan megsérült”. A magyar tűzoltók minden erejükkel azon voltak, hogy megközelítsék és „kimentsék” a társukat, ami sikerült is.
Hogyan végződött ez a több napos mentési gyakorlat?
A magyar tűzoltók a nap végére kilencvenhárom sérültet és két halottat szabadítottak ki a romok közül, és ami a legfontosabb: mindegyikük épségben tért vissza a laktanyába. S értékeléskor az európai partnerek is elégedettségüknek adtak hangot, dicsérték a magyar tűzoltók munkáját és a hozzáállásukat.
