2016. 02. 11., csütörtök, 15:33
Elismerő szavak, ezeket hallja mostanában a leggyakrabban Vermes Károlyné dr. Merő Zsuzsanna. A kaposvári röplabda edző, egykori főiskolai oktató az ünnepi közgyűlésen vette át a Kaposvár Város Szolgálatáért kitüntetést.
Azóta a fél város gratulált már neki, hisz kevés olyan kaposvári van, aki ne ismerné a mindig jókedvű, dinamikus edzőt. E heti beszélgető partnerünk Vermes Károlyné dr. Merő Zsuzsanna, nyugalmazott főiskolai docens, röplabdaedző.
A 40 éves pedagógus életpálya, 50 év a kaposvári női röplabdában, és amit senki sem hisz el, hogy a 70. születésnapját ünnepelte tavaly. Neve egyet jelent a kaposvári női röplabdával. Honnan indult ez a szerelem?
Édesanyám, Merő Béláné szeretette meg velem ezt a sportot, aki testnevelő tanár volt a Munkácsy Gimnáziumban, ahol 1960-ban megalakult az első röplabda csapat, és 1962-től ez a sport lett a fél életem. 1967-ben kezdtem el edzőként dolgozni és több mint 15 évig dolgoztam a kaposvári női röplabda csapatnál játékosként, játékos-edzőként és edzőként.
Fél évszázados pályafutása alatt mennyi csapatot edzett?
Minden évtizednek volt egy-egy kiemelkedő játékos gárdája és büszke vagyok arra, hogy a játékosok közül többen lettek válogatottak, és kiváló röplabda edzők is. 1986-tól 10 évet az utánpótlás-nevelésben dolgoztam a KASI-ban. Azokat a játékosokat neveltem fel, akik később meghatározói lettek az NB I- es női röplabdacsapatnak. 1996-ban tértem vissza a női csapathoz, egy évig az utánpótlást, utána a felnőtt NB-I-es csapatot edzettem. Ez egy gyönyörű időszak volt, mert kieső helyről az Extra Liga 7. helyéig sikerült eljutnunk.
Ekkor azonban harmadszor is búcsút mondott az edzői pályának, de ez sem bizonyult véglegesnek.
Igen, ismét visszatértem a női csapathoz, és mint elnökségi tag dolgoztam tovább, s dolgozom még ma is. A Kaposvári Röplabda Akadémia megalakulása óta tagja vagyok a RÖAK elnökségének. Abbahagyni nem tudom, ma is visszamegyek egy-egy edzésre, ha hívnak.
A röplabda mellett az oktatás is meghatározó volt életében. A Táncsics Mihály Gimnáziumban kezdett, majd a Tanítóképző Főiskola testnevelés tanszékén dolgozott.
36 évig dolgoztam a főiskola illetve az egyetem testnevelés tanszékén. Ott is volt röplabda csapatom, akikkel nagyon szép eredményeket értünk el. 1986-87-ben az egyetemi bajnokságot is megnyertük, megelőzve a Testnevelési Főiskola csapatát.
Mi kell ahhoz, hogy valaki ilyen hosszú évtizedeken keresztül sikeres edző és pedagógus legyen?
Megszállottság, elhivatottság és örökletes gének a sport szeretetéhez, hisz a családunkban mindenki elismert és sikeres sportoló, vagy edző. Példaképem pedagógusként és emberként is édesanyám, akit mindenben igyekeztem követni. Mindez azonban nem sikerülhetett volna a férjem nélkül, aki sportlövészetben olimpiai kerettag volt, s aki 50 éves pályafutásomat mindig, mindenben támogatta.
A kitartás erényét igyekezett a tanítványainak is átadni, akik a hajnali szakórákon talán nem mindig értették azt a következetes szigort, de idő és a hallgatók szeretete Önt igazolta.
Én is szívesen emlékszem minden tanítványomra, sokukkal baráti kapcsolatban vagyunk a mai napig. Szigorú voltam, de nemcsak kértem, hanem adtam is nekik, s ezt ők sokra értékelték.
Biztos vagyok benne, hogy a mai napig figyelemmel kíséri a testnevelés oktatást. Mit gondol erről, például a mindennapos testnevelés bevezetéséről?
Maximálisan egyetértenék vele, ha meglennének a tárgyi és személyi feltételek. Az iskolai testnevelés legfontosabb feladata a mozgás megszerettetése a gyerekkel, a mindennapos testmozgás iránti igény kialakítása, hogy szabadidős tevékenységként is szívesen végezzék azt.
A sport segít megőrizni testi és lelki egészségünket. Erre pedig keresve sem lehetne Önnél jobb példát találni. 70. születésnapját ünnepelte tavaly, amiből bőven letagadhatna. Mi a titok?
Az egész éltem sporttal, mozgással töltöttem. Ezt később sem szabad abbahagyni, sétálni, biciklizni, úszni bármilyen életkorban lehet. Heti 2-3 alkalommal már karban tudjuk tartani a testünket és ez egész életünket meghatározhatja.
