2015. 05. 27., szerda, 13:52
A Szigeti-Gyula János Egészségügyi Szakképző Iskolában az idei évben is lehetőség nyílt arra hogy a szakmai gyakorlat egy részét Olaszországban tölthessék a diákok. A tapasztalatokról és élményekről Győri Ágnes harmadéves ápoló hallgató mesélt.
Az Erasmus+ program keretében 2015. február 21. és március 28. között 5 hétig voltunk Toszkánában, egy Tavarnelle Val di Pesa nevű kis városkában és Greve in Chienti városában. A második csoport 2015 március 28. és május 1. között töltötte gyakorlati idejét Greve in Chientiben.
Mielőtt kiutaztunk volna, pár hónapos intenzív nyelvtanfolyamon vettünk részt. Megtanultuk az olasz nyelv alapjait: a kiejtést, a nyelvtan azon fontos részeit, melyekkel meg tudtuk magunkat értetni. Persze így az osztálytermen belül lényegesen más volt a helyzet, mint amikor egy „igazi” olasszal kellett beszélnünk. Kicsit már előre megismertük Olaszország kultúráját, a szokásaikat, illetve hogy mik azok a gesztusok, amiket ott nem igazán szabad kimutatni. Ahogy közeledett február vége, egyre izgatottabban vártuk mindannyian, hogy végre elinduljunk és ott legyünk.
A hosszú, 12 órás buszozás és az egy napos pihenőnk után kíváncsiak voltunk, milyen lesz a munka és a munkatársak. Az idősek otthona, az RSA Naldini-Torrigiani egy kétszintes épület volt, tele kedves és aranyos gondozottakkal. A Greveben található Rosa-Libri egy új impozáns kétszintes épület volt, ahol 52 lakót láttak el. Két műszakban dolgoztunk, négyen mentünk délelőtt (két ápoló és két szociális gondozó), délután pedig két ápoló. A délelőttös műszak 7 órától 13 óráig, a délutános műszak fél 2-től fél 8-ig tartott.
Ebédet minden nap kaptunk, amihez mindig járt gyümölcs, de az étel többnyire tészta volt. A dolgozók nagyon barátságosak és segítőkészek voltak velünk, amellett hogy mondták, hogy mit kell csinálni, el is mutogatták, hogy könnyebben megértsük őket. Aztán ahogy teltek a hetek, egyre jobban megértettük és beszéltük is az olasz nyelvet. Olyannyira megbíztak bennünk, hogy miután egyszer vagy kétszer elmondták, mit hogyan kell csinálni, a következő alkalommal teljesen egyedül csináltuk, otthagytak minket, csak ellenőrizni jöttek vissza. Az elsősöknek volt egy kicsit nehezebb, mert még keveset voltak osztályos gyakorlaton, de ők is nagyon hamar és ügyesen megtanulták.
Mivel a hétvégéink szabadok voltak, el tudtunk menni a környékbeli városokba is. Jártunk Firenzében többször is, megnéztük a ferde tornyot Pisában, ahol nagyon finom pizzát is ettünk, rálátással a toronyra. Ellátogattunk Sienába is, amire mindenki azt mondta, hogy gyönyörű város – igazuk volt. Az egész város igazán szép, főtere, a Piazza del Campo kihagyhatatlan. A szomszéd település, Barberino Val d’Elsa vártornya látszott a házból is, ahol laktunk. Kiderült, hogy nem egy „hagyományos” vár, mert üzletek, lakónegyedek és egy templom alkotják. Hazafelé megálltunk Triest-ben, a tengerparton, ami az éjszakai fényekkel lélegzetelállító volt. A tanulók másik csoportja járt Livernoban, Panzanoban is.
Sajnos nagyon gyorsan eltelt az 5 hét, jól éreztük magunkat, és mindenki hálás ezért a lehetőségért, ami nekünk szerencsére megadatott. Egyikünk se bánta meg, hogy jelentkezett, mert így életre szóló élményekben lehetett részünk.
