2015. 05. 20., szerda, 11:28
A kaposvári MSZP-t maga mögött hagyva jegyzőként és egyetemi oktatóként tevékenykedik Budapesten Lamperth Mónika, akit egyre több baloldali ember hiányol Kaposváron, mondván: őket ma nem képviseli senki.
A volt képviselővel Siófokon találkoztunk és beszélgettünk eltűnt MSZP-szavazókról, a kaposvári baloldal helyzetéről, a városról.
- A baloldali kaposváriak hiányolják Lamperth Mónikát a helyi politikából, a legtöbben még ma is az ön személyével azonosítják pártot. Mit gondol, tud működni a baloldal Lamperth Mónika nélkül Kaposváron?
- Emberileg jó érzés, hogy sokan emlegetik azt az időszakot, amikor a baloldal nagyon sikeres volt Kaposváron, és hiszem azt, hogy ebben – sok más ember mellett – az én erőfeszítésem is benne volt, de nincsenek pótolhatatlan emberek. A politika nem „one man show”. Az a politikus, aki azt gondolja magáról, hogy ő pótolhatatlan, az súlyosan téved, mert itt egy közösségnek kell jó programot csinálni, s elhitetni az emberekkel, hogyha ő kormányoz, vagy ő van többségben az önkormányzatban, akkor az az emberek számára jó lesz.
- Jelenleg Kaposváron sem csapat, sem karizmatikus vezető nem létezik a baloldalon...
- Miközben jól esik, hogy sok visszajelzést kapok a korábbi munkámról, én továbbra is a csapatmunkában hiszek, és remélem, hogy a mostani MSZP-sek majd összekapják magukat és erősödnek. Érdekes dolog, hogy miután kiszálltam a politikából, nagyon sok olyan ember is közelebb jött hozzám, akiről tudom, hogy soha nem volt MSZP-szavazó, és most újra nagyon jól szót értünk. Nagyon rossznak tartom a gyűlöletig elérő szembenállást.
- A legutóbbi parlamenti választásokon a baloldal egy tapasztaltabb és egy kevésbe rutinos jelölt közül a tapasztaltabbat választotta, ám a siker így is elmaradt. Ekkor nagyon sokan önt várták, hogy hátha indul az önkormányzati választásokon. Miért döntött úgy, hogy mégsem?
- Én akkor már túl voltam azon a döntésen, hogy lezárom életem politikusi szakaszát és más úton indulok el. Valóban megkerestek, hogy az önkormányzati választáson induljak polgármesterjelöltként is, megyei listavezetőként is, tehát kaptam ilyen felkérést a pártomtól, sőt az egész baloldali összefogástól. Akkor azonban úgy gondoltam, hogy nem visszafelé kell fordulni, hanem előre kell nézni.
A politikától a közigazgatásig |
"Én ugyanúgy segítem a baloldali polgármester, mint a fideszes alpolgármester munkáját" - mondja Lamperth Mónika, aki 2014. november 20. óta jegyzőként dolgozik Budapesten a XV. kerületben. Hajdu László polgármester a baloldal jelöltjeként lett a kerület vezetője, de nincs többsége a testületben, így koalíció alakult. "Nekem ez az eredeti szakmám. Közigazgatási szakjogász vagyok, és az eddigi életem során kizárólag az államigazgatásban és a politikában dolgoztam. Tavaly a politikai időszakot lezártam, s visszatértem a szakmába" - meséli a baloldal egykori meghatározó alakja. |
- Kaposváron és Somogy megyében a baloldalnak nem lehet hallani a szavát, mondhatni nagyon gyenge. Mit gondol kívülállóként, hol úszhatott el a dolog, mi vezetett ide?
- Én most köztisztviselő vagyok. Nem lenne szerencsés, ha pártpolitikai elemzésbe fognék. De általában azt gondolom, hogy Magyarországnak hasznos lenne, ha megerősödne a baloldal, és remélem, hogy lesznek még olyan fiatalemberek, akik ezt hitelesen be tudják mutatni a magyar társadalomnak. Ez igaz persze Kaposvárra is.
- Amikor elvállalta Budapesten a jegyzői állást, milyen indíttatásból döntött úgy, hogy inkább ezt választja és elzárkózik a politikától?
- Az egy meghatározott időpontban meghozott döntés volt, hogy az életemnek a politikusi szakaszát lezárom és mással foglalkozom. Akkor kerestem az utat, hogy hogyan tovább, és nem volt biztos, hogy mivel foglalkozom majd. Ugyanakkor kenyérkereset után kellett nézni, hiszen még sok év van hátra a nyugdíjig. Az egyik döntést már jó pár évvel ezelőtt meghoztam, hogy elmentem tanítani. Jelenleg is a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen oktatom a helyi önkormányzatok című tantárgyat, és ezt nagyon élvezem. Ott azonban nem tudtam teljes állásban dolgozni, így jött ez a megüresedett jegyzői állás, és éltem a lehetőséggel.
- Foglalkozik még Kaposvárral, követi a város sorsát, helyzetét?
- Hát persze! Hát hogyne! Nagyon sokat köszönhetek a kaposváriaknak. A 2010-es cunamit kivéve mindig megválasztottak országgyűlési képviselőjüknek. Ez óriási dolog, ez óriási bizalom és én ezért örök életemben hálás leszek a kaposvári embereknek. És keresnek most is! A múltkor egészen meghatódtam. A XV. kerületben havonta egyszer fogadóórát tartok, ahová előzetesen be lehet jelentkezni, és egy nyugdíjas, kaposvári MSZP-tag bejelentkezett. Felült a buszra, és elutazott Budapestre, hogy találkozzon velem és elmondja, hogyan látja a város dolgait, és erről beszélgessünk. Nagyon megható volt.
- Van ön szerint Kaposváron versenyszellem a politikai életben?
- Van véleményem, és látom ezeket a folyamatokat, és hogyha engem megkeresnek – mert kapok ilyen megkereséseket a baloldalról – akkor el is mondom a véleményemet, de úgy gondolom, ezt most nem lenne korrekt megtenni a nyilvánosság előtt.
- Hová tűntek a baloldali szavazók?
- Nehéz kérdés, nehéz rá válaszolni egy általános mondattal, de szerintem nem tűntek el, csak gyökértelennek érzik magukat. Keresik azt, hogy ki lenne az a politikai erő, akit választhatnak, és most sokan nem találnak.
Munka- és életmódváltás |
Lamperth Mónika jelenleg kétlaki életet él, a főváros és a somogyi megyeszékhely között ingázik. "Szabadidőmben, leginkább hétvégéken sokat járok haza, a férjem továbbra is Kaposváron dolgozik, ott van az ügyvédi irodája. Most mindenesetre könnyebb, mint abban az időszakban, amikor politikus voltam. Amíg kicsik voltak a gyerekeink, a pesti munka miatt nagyon hiányoztak. Most a férjemnek nehezebb, mert ő Kaposváron van, de a felnőtt gyerekeink mindketten Budapesten élnek, úgyhogy most többet vagyok velük, mint korábban" - mesélte Lamperth Mónika, aki a hivatásbeli váltás mellett az életmódján is nagyot változtatott: "sokkal többet mozgok, mint korábban, kocogok, biciklizek, törődök magammal és jól érzem magam a bőrömben." |
- Van rá esély, hogy visszajöjjön Kaposvárra, és újra szívügyeként tekintsen a város baloldalára?
- Most is szívügyemnek tekintem, csak most mást csinálok. Egyelőre nem látok olyan helyzetet, hogy azt az energiát, meg azt a tapasztalatot, tudást, amit megszereztem életem során, eredményesen tudnám hasznosítani. Nem látok ilyen felületet. Emellett persze ott van a személyes döntésem, hogy én lezártam ezt a szakaszt, és nem akarok visszafordulni. Nagyon szeretem azt, amit most csinálok. Azt gondolom, hogy egy város közösségének az a legfontosabb, hogy tagjai ügyek mentén tudjanak összefogni, félretéve a politikai hovatartozást, és nem szabad beengedni nagyon mélyen a magánéletbe a pártpolitikát. Én nagy harcos vagyok, de azt gondolom, hogy nem kell mindig, minden fronton harcolni, és az évtizedek tapasztalata azt mutatja, hogy időnként megengedőbbnek kell lenni.
- Milyen volt és milyen most a kapcsolata Szita Károllyal?
- Hullámzó. Még a pályánk legelején munkatársak voltunk, együtt dolgoztunk, aztán a pártjaink politikai szembenállása rányomta bélyegét a kapcsolatunkra, de a mostani időszakra azt gondolom, hogy korrekt. Például az általam vezetett Nők Kaposvárért szervezet egy országos programra kapott felkérést, hogy a holokauszt emlékverseny lebonyolítói legyünk, és megkerestem polgármester urat. Segítséget, támogatást kértem a rendezvényhez, és ő első szóra készségesen segített. Tehát teljesen normális a kapcsolatunk, bármikor fel tudjuk hívni egymást, és felvesszük egymásnak a telefont.