2014. 12. 31., szerda, 21:00
A 2014-es év végén nincs más dolgunk, mint köszönetet mondani. Köszönetet az olvasóinknak, a partnereinknek, s azoknak a szerzőknek, akik írásaikkal, fotóikkal rendszeresen megtisztelnek bennünket és a Kaposvár Most olvasóközönségét. Köszönjük!
Egy tartalmas év végén lenne bőven írnivalónk. Sok minden történt, amit szívesen kihagytunk volna, s sok olyan is, amire talán nem szenteltünk elég figyelmet. Ezért is vagyunk hálásak azoknak a bloggereinknek, akik a napi események felszínes kommentálása helyett rávilágítanak az élet fontosabb élményeire.
Most tehát bővebb fejtegetés, elemzés helyett itt van néhány részlet a Kaposvár Most blogrovatának elmúlt heti terméséből. Írások, gondolatok, amelyeket szeretettel ajánlunk útravalónak 2015-ben is.
Köszönjük a figyelmet, boldog új évet Kaposvár!
"Évet zárunk, értékelünk, új célokat biggyesztünk magunk elé, mert ennek van itt az ideje. Friss lehetőségeket és kihívásokat kereshetünk az új évre, ami nagyon lelkesítően hat ránk néhány napig, hétig, a kitartóbbaknál akár több hónapig is. Jó dolog az újítás, megváltoztathatjuk szokásainkat, étrendünket, életmódunkat, de ha igazán nagy eredményeket szeretnénk elérni a következő esztendőben, akkor ne új terveket építsünk, hanem folytassuk azt, amit idén, vagy még előbb elkezdtünk. (...) Nem szeretnék lebeszélni senkit sem arról, hogy az új évre fogadalmakat tegyen, de érdemes azt is végiggondolnunk, hogy melyek életünknek azok az elemei, melyeket szívesen folytatnánk. Legyen célunk az is, hogy amiben hiszünk, azt folytatjuk!"
Tuti Szoba - Laky J. Eszter: Folytassa
"Ért csalódás és öröm, könny szökött szemembe, és vigyor ült az arcomon. Ez így helyes, hisz ki úton, a saját útján van, azt éri napfény és veri eső is. Egyben vagyok igazán biztos. Na jó, kettőben. Az egyik az, hogy ez az év számomra nem eltelt, hanem megéltem. Megéltem minden napját és percét, mentettem és mentettek, mosolyogtak rám, és dühöngtek. Éltem. Nem vagyok szomorú, mert eggyel kevesebb lett, vagy eggyel több az évek száma. Nekem ez ÍGY jó. A másik? Nos a másik az titkos, azt rejtse homály, de van és létezik. Én tudom, ez a fontos."
Suttogó Gabriel: Eggyel több, vagy kevesebb?
"Így beleolvasva örülök, hogy sikerült hétről-hétre felvennem azt a bizonyos kesztyűt és nem hagytam, hogy a lustaság, a nincs mit írjak tévképzete eltérítsen. Egyfajta Odüsszeia ez számomra, a nekem való tao, vagyis út. Nagy szavaknak tűnnek ezek, de egy a való világban is helytállni kénytelen írónak fontos, hogy soha, egy percre se engedje el a kapaszkodót, ami a valódi énjéhez köti. A folyamatos témakeresés kényszere volt a kapaszkodó egyik ága. Ezen lógva tornásztam fel magam újra és újra a Parnasszus lejtőire, hogy aztán hétről hétre visszacsússzak a mindennapok szikes talajára.
Amint fent, úgy lent. Igen, ezen a szinuszgörbén lovagolva érthető meg Hermész tanítása, és látható be, hogy a fent és a lent nem is létezik, csupán a pillanat van, a szaggatott időben újra éledő csoda, a most. Ezért megmosolyogtató kicsit, amikor a jövőt megidézendő rítusként ünnepelni kezdik az év kezdetét vagy a végét."
Nyári László: Évértékelő
"Az év végén belegondolhatunk, hogy hogyan is töltöttük az elmúlt évet. Megtettünk-e mindent, amit szerettünk volna? Befejeztük-e az elkezdett dolgainkat? Elértük-e céljainkat? Megtanultuk-e a leckét, amit az élet tanított velünk? Szerettük-e eléggé az embereket magunk körül? Szerettünk-e ott lenni, ahol vagyunk? ... és ha nem, akkor miért nem?
Nem kell újévi fogadalmakat tennünk. Elég, ha számot adunk magunknak arról, hogy mi az, amit megtettünk, és mi az, amit nem.
Amikor majd a szilveszteri ünneplések elcsendesednek, és megindul az újév óramutatója, akkor talán eszünkbe jut, hogy mi az, ami tavaly elmaradt, mi az, amit mindenképpen meg szeretnénk tenni, mi az, amit már nem szeretnénk folytatni. Akkorra már kicsit idősebbek leszünk (mindennap idősebbek vagyunk, mint előtte való nap voltunk) az ünnepek után kicsit türelmesebbek leszünk, és talán kicsit jobbak is leszünk. Legyünk azok. Legalább az év elején."
Mygrice tollából: Az idő
Fotó: Sirinut Euaungkanakul / Indafotó
