2014. 03. 04., kedd, 20:57
Kedden nem sokkal fél 6 előtt járunk és a Dorottya hotel előtt lépdelünk. Nagyjából 30 tüntető várja az Összefogás miniszterelnök-jelöltjét, Mesterházy Attilát. Történet egy kampánnyal teli kora estéről – de vajon hogy jön a képbe a Sziget fesztivál?
A demonstrálók főleg Simon Gábor 240 millióját firtatják tábláikon, akad, aki síppal is fel van szerelkezve. A dob és a nádi hegedű a jelek szerint otthon maradt. Nem úgy az a három rendőr, aki – beavatkozásra egyelőre nem látván okot -, egymással trécsel, pár méterre a tüntetőktől.
A nihilt egy busz begördülése töri meg, a járműből kiszállók nyakában piros sál – az ember ebből is gondolhatja, nem a kormányzó párt híveit szállította. A tüntetők sípolnak és kisebb szópárbaj is keveredik köztük és a balosok közt. – Nincs is itt a Gyurcsány! – mondja egy hölgy – és valóban. – Nem tudjátok, mit csináltok! – jegyzi meg vigyorogva egy piros sálas, kalapos úr a demonstrálók felé. A választ már nem hallottam, az idő ugyanis sürgetett: regisztrálnunk kellett, hogy bejuthassunk a Mesterházy Attila fémjelezte rendezvényre. A túlbuzgó rendező némileg túljátssza a szerepét, alig akarnak beengedni minket, minden határozottságunkra szükségünk van, hogy bemehessünk.
Látni már a kaposvári Kiszel Tündét (tudják, ő az az embertípus, aki minden eseményen ott van a városban, bárki és bármilyen célból is szervezi azt), hallani Somló Tamást és a szakszofonját („Annyi mindent nem szerettem még” – yeah).
Mindenekelőtt azonban az a bizonyos regisztráció. Megkapjuk az itinert (Somlót nem fotózhatjuk, stílszerűen baloldalt állhatunk), és egy karszalagot is. – Ez jó lesz a Szigetre – mondja egy rendező fiatalember. Ám mire a bulizó kedvű zsurnaliszták beleélnék magukat, jelzi, hogy csak poén volt. Bent többnyire az idős korosztály képviselteti magát, szemmel láthatóan jól szórakoznak Somló Tamáson. A zene után két idős hölgy távozik. – Nem is jönnek vissza? – kérdezi egy illetékes elvtárs. – Nem, megy a buszunk - mondják. S ez, mint tudjuk, nagy úr.
Aztán elkezdődik az érdemi rész. Pintér Attila, Harangozó Gábor és a kaposvári jelölt, Kolber István szól az egybegyűltekhez, a fékezett habzású közhelyparádé után pedig egy Mesterházy Attila-kampányfilmet láthat a nagyérdemű. A szülőktől egyebek mellett megtudhatjuk, hogy „Attilának már kis korában is fejlett volt az igazságérzete”.
Pontban fél hétkor aztán elsötétedik a terem, felkonferálják Mesterházy Attilát. Az ember némileg egy bokszmérkőzésen érzi magát, ahol az egyik fél a piros (vörös?) sarokban ugrál és készül az ütközetre. Az aspiráns elmondja, hogy a legfontosabb, amit el szeretne érni, hogy az országban senkinek ne kelljen félnie véleménye, pártszimpátiája miatt. Szóba kerül még a demokrácia-felfogás, a rezsicsökkentés bírálata is. Aztán e sorok íróját az idő, a szükség és az ominózus karszalag egyaránt elkezdi szorítani, így jobbnak látja, ha a tettek mezejére lép.
Háromnegyed hét után a Széchenyi tér már csendes, csupán egy piros kabátos aktivista nyomja el a cigijét. Aztán igyekszik vissza, hogy a vörös sarok jelöltjének szavait hallhassa…
| Gelencsér Attila: Mesterházy mondja el az igazat! |
|
Mesterházy Attila lelke megkönnyebbülhetne, ha itt, Kaposváron elmondaná az igazat, honnan származik Simon Gábor 240 milliója. Ezt Gelencsér Attila, a Fidesz- KDNP országgyűlési képviselőjelöltje mondta Mesterházy Attila kaposvári lakossági fóruma előtt. A politikus hangsúlyozta: a baloldal pártjai összevissza beszélnek, az egyik ezt mondja, a másik azt, szinte semmiben sem értenek egyet. |
| kaposvárhirado.hu |
