2014. 01. 23., csütörtök, 19:39
Szívvel-lélekkel szereti Kaposvárt a város legújabb díszpolgára. Dr. Fekete László a hivatását is a legnagyobb alázattal, magas színvonalon végzi, ügyvédi praxisa mellett pedig ír, szerkeszt, kamarai és közalapítványi elnökként is a közért dolgozik.
Kérem, meséljen kicsit magáról!
- Szeretett szülőfalum Szenna. A gyermekkori emlékek, a pajtások, az iskola – ami ma édesapám nevét viseli, aki ott volt tanító –, a kazettás templom, mélyen belegyökereztek az emlékeimbe. Kaposvárra 7. osztályos iskolás koromban kerültem. Az azóta eltelt időben ez a város vált otthonommá, életem részévé. Ide jövök haza, ide köt a családom és az immáron négy évtizede végzett munkám.
Az ügyvédi hivatást milyen indíttatásból választotta?
- Nem állíthatom, hogy születésemtől fogva az ügyvédi pályára készültem. Komolyan megkísértett az orvoslás gondolata is, de a jogászi pálya is jelen volt a családban, hisz édesapám is elvégezte a jogi egyetemet. Vágyai a gyermekeiben váltak valóra, mert mindkét fia erre a pályára lépett. Ennek a hivatásnak méltóságát az adja meg, hogy nehéz élethelyzetben lévő, segítségre szoruló embereknek igyekszünk megadni ezt a támogatást. Nem bántam meg, hogy végül ezt a hivatást választottam.
Pályája során csak kis időre távolodott el Kaposvártól. Nem volt kísértés, hogy Kanadában maradjon?
- 1991 őszén egy ösztöndíjat elnyerve kerültem Ottawába. Bár a családom is velem volt, nem merült fel, hogy kint maradjunk Kanadában. Az életem, a munkám, a családom mind Magyarországhoz, közelebbről Kaposvárhoz köt. Kanada egy másfajta jogászi gondolkodásra tanított. Hadd mondjak egy példát: lassan egy hónap múlva hatályba lép az új Polgári törvénykönyv, amely erősen támogatja a jogviták, különösen a családjogi viták megállapodás útján történő, peren kívüli rendezését. 1995-ben Kanadában részt vettem egy továbbképzésen, amely a jogviták alternatív megoldása témájú program bevezetéséről szólt, mintegy húsz évvel korábban, mint most nálunk. Többek között ezt értem eltérő jogi gondolkodásmód alatt.
Nem csak ügyvédként tevékenykedik, hanem publikál az „Ügyvédek Lapja” című kiadványban és a „Somogyi Prókátor” című szaklapot szerkeszti. Milyen kihívásokat jelentenek ezek a teendők?
- Egy átlagos ügyvédi pálya során minden ügyvéd kollégám könyvtárnyi iratanyagot ír. Periratokban, levelekben, szakmai állásfoglalásokban, nagyon értékes gondolatokat, álláspontokat fogalmaznak meg, ezek azonban nagyon szűk körben válnak ismertté, így a még oly értékes jogászi gondolatok is az irattárban porosodnak. Az a latin bölcsesség, hogy „a szó elszáll, az írás megmarad” tulajdonképpen akkor igaz, ha az közzé is van téve.
E két feladatkör mellett mivel foglalkozik még?
- Az előbb említetteket és az ügyvédi közéletben való munkámat sem érzem külön feladatkörnek, mert mindez ugyanannak a hivatásnak egy-egy oldala. Utóbbiban nem a hozzám forduló ügyfelek, hanem a kollégák közös ügyeivel foglalkozunk, s próbáljuk meg az ügyvédség jelenleg nem könnyű helyzetét a rendelkezésre álló eszközökkel javítani, jobbá tenni. Mindamellett más természetű a Kaposvári Református Egyházkörben végzett munkám, amit lelkiismereti meggyőződés alapján, szívesen végzek.
Nagyon meglepett a döntés, kiemelkedő megtiszteltetésnek tartom.
Mivel tölti a szabadidejét?
- Azt a keveset, ami marad, a családommal töltöm, a kert, a Balaton, a kerékpározás, telente a síelés, utazás és a szellemi kulturális karbantartás jelenti a pihenést. A korral a lehetőségek szűkülnek, megadatott, hogy két fiúunokám közül a nagyobbikkal elmentünk síelni. Az elején eligazítást tartottam, hogy „tudod, hogy a papa csak piros és kék pályákon síel”. Rám nézett és közölte, hogy ő fehér pályákon síel. Itt tudatosult bennem, hogy pályafutásom az ő oktatásában véget ért.
Kaposvárhoz, a megyéhez is ezer szállal kötődik. 1997 óta a Somogy Megyei Ügyvédi Kamara elnöke és a Kaposvár Városért Közalapítvány elnöke. Az utóbbi tisztség miért fontos?
- A hangsúly nem azon van, hogy ez a titulus fontos-e nekem, hanem hogy mit tehet Kaposvár közösségéért ez a valóban közérdekű alapítvány. Szerteágazó tevékenységet folytat, hogy csak három dolgot említsek: a Rippl-Rónai szobor, a szamárkordé, ami mint ábrázolás, nagy vitát váltott ki, vagy a testvérvárosi polgármester színes mesekönyvének kiadása, vagy a sportolók riói felkészülését támogató Csik Ferenc olimpiai támogatásban való közreműködés. Nagyon szerteágazó területek és fontos közösségi célokat szolgálnak.
Milyen érzés, hogy 2014-ben Kaposvár Város Díszpolgárává választották?
- Nagyon meglepett a döntés, kiemelkedő megtiszteltetésnek tartom. A díj értékét alapvetően két dolog határozza meg: hogy kik adományozzák és kik részesültek korábban abban. Otthon – mert Kaposvár az otthonom – egy ilyen kitüntetés adományozása felelősséggel jár, utóbb sem lehet arra érdemtelenné válni.
