2013. 04. 17., szerda, 20:01
Két éve indult el Kaposvár első netes televíziója, azóta pedig több mint ezer olyan követője van, aki a borzalmak és az álhírek helyett a helyi értékekre kíváncsi. A nézők jellemzően olyan képsorokat láthatnak, amelyek más médiumokból kimaradnak.
Örömhírportál. E szép jelzőt kapta lapunk néhány hónapja egy életébe belekeseredett zsurnalisztától. Bár a Kaposvár Most is azt vallja, hogy a közéletet nem mérgezni kell, hanem felemelni, ha valamelyik portál igazán büszkén viselheti a szitokszónak szánt bélyeget, az a két évvel ezelőtt elindult - és azóta 400 videót bemutató - Kaposvár netTV.
2011-ben valóban szokatlan volt, hogy néhányan a jó hírekben, az élet szebbik oldalának bemutatásában láttak fantáziát. Igaz, hozzá kell tenni, itt nem üzleti vállalkozásról volt szó, hanem misszióról. Az alapítók azt vették észre, hogy a média kimondottan kerüli a jó híreket. Képletesen szólva: az akkor uralkodó felfogás szerint egy kisgyermek születése csak akkor válhat érdekessé, ha a csöppség két fejjel, vagy erős arcszőrzettel jön a világra.
Azóta fordult néhányat a golyóbisunk, alakultak kimondottan a jó hírekre fókuszáló országos lapok is. Azt nem tudjuk, hogy üzletileg megállnak-e a lábukon, de azt igen, hogy aki ezeket követi, az élet nagy dolgaival kapcsolatban nem lesz alultájékozott azokkal szemben, akik a gyilkosság - gyerekverés - nemi erőszak - halálos autóbaleset - parttalan politikai fröcsögés - rosszabbul élünk, mint 20 éve hatszögében vergődnek.
Ne gondoljuk azonban, hogy a hírek világa csak értékválasztás kérdése. Akár születésnapi ajándék is lehetne a The Guardian honlapján minap megjelent írás, amely 10 okot nevez meg, hogy miért ne nézzen, hallgasson valaki híreket.
"A hírek egészségtelenek. Félelmet és agressziót keltenek, visszavetik a kreativitást és a gondolkodási képességeket. Mi a megoldás? Hagyj fel a fogyasztásukkal!" – tanácsolja a szerző. Rolf Dobelli szerint az ételek terén már sokkal tudatosabbak az emberek, hogy miként mérgeznek bennünket, a hírekkel kapcsolatban viszont kevésbé ismerik ugyanezt.
| Íme, a tíz ok, köztük ellenpontként egy-egy netTV-s videó |
|
Félrevezetnek bennünket - Egyrészt nem az eseményre, hanem a benne résztvevő emberre fókuszálnak. A dráma és nem a probléma van a középpontban. A figyelmünk így nem a tényleg fontos és széles rétegeket érintő dolgokra terelődik. “A terrorizmus túlértékelődik, a krónikus stressz alul. A Lehman Brothers túl, a pénzügyi felelőtlenség alul. Az úrhajós túl, a kórházi nővérek alul.” Irrelevánsak - Dobelli megkérdez bennünket: az elmúlt egy évben befogadott kb. 10 ezer hírből hányra emlékszel, ami segített jobb döntést hozni az életedben vagy a munkádban? A hírek többségére nincs szükségünk. Nincs magyarázó erejük - A hírek az események felületét kapargatják, nem segítenek a mélyebb megértésben. Sőt, minél több apró hírt fogadunk be, annál kevésbé látjuk az összképet. Mérgezőek - Folyamatosan ingerlik a limbikus rendszerünket. Több glucocorticoid termelődik a pánikra okot adó történetek hatására, ami rontja az emésztést, gátolja a növekedési hormonokat és nyitottabbá tesz a fertőzésekre. További mellékhatás lehet a félelem, az agresszió, a csőlátás és az érzéketlenebbé válás. Növelik a kognitív hibák lehetőségét - Az ember hajlamos az új információkat úgy értelmezni, hogy a korábbi meggyőződései ne változzanak. Ez túlzott magabiztossághoz, ésszerűtlen kockázatvállaláshoz és a lehetőségek félreértelmezéséhez vezethet. Az is jellemző, hogy egyszerű magyarázatokat konstruálunk a történésekhez, még akkor is, hogyha azok a valóságtól távol állnak. Gátolják a gondolkodást - A gondolkodáshoz megszakítás nélküli időre és koncentrált figyelemre van szükség. A hírek folyamatosan félbeszakítanak. Olyan, mint a drogok - Kíváncsiak vagyunk a történetek következő epizódjaira, fejleményeire. Ezáltal rengeteg ügy darabkái foglalják le figyelmünket párhuzamosan. Majd újra és újra vissza kell térnünk egy következő dózisért. Pazarolják az időnket - ha csak kétszer megnézzük az interneten a híreket naponta, este pedig valamelyik híradót, már akkor is hetente egy fél napot elfogyasztunk e célból. Vajon lehetne-e jobban befektetni azt az időt? Passzívvá tesznek bennünket - A hírek többsége olyan eseményekről, történésekről szól amit nem tudunk befolyásolni. Mindez tanult tehetetlenséghez vezet, és hajlamosabbak leszünk egy pesszimistább, érzéketlenebb, szarkasztikusabb és fatalistább világlátásra. Kiölik a kreativitást - A már ismert dolgok korlátozzák kreativitásunkat. Az agyunknak sokféle eltérő dologgal kell találkoznia, hogy új kapcsolatokat hozzon létre gondolatainkban. A szerző szerint kreatív ismerősei közül egyik sem egy nagy hírfogyasztó. Dobelli azt mondja, hogy természetesen szükség van a társadalomban újságírásra, de nem lebutított, egyszerűsítő hírekre, hanem feltáró jellegű cikkekre, képi híradásokra. |
| Forrás: hrblog.hu |
