2012. 12. 06., csütörtök, 08:01
Néhány napja vette át a kaposvári kórház vezetését Repa Imrétől, első interjúinak egyikét lapunknak adta. Moizs Mariannal beszélgettünk kórházi örökségéről, az intézmény aktuális helyzetéről, no és „elférfiasított” egyéniségéről.
Stratégiai igazgatóként ugyan eddig is tűzközelben volt, tán mégis indokolt a kérdés: jól megfontolta, amikor beadta a pályázatát? Nem kis feladat az öné…
1999 óta dolgozom kórházi vezetőként, Pécsen orvos-igazgatóként tevékenykedtem, hat éve kerültem Kaposvárra. A napi munkám során pontosan láttam, mit jelent főigazgatónak lenni, az említett hat év ezért hihetetlenül jó iskola volt, nagy meglepetések nem értek. Orvos múltamból adódóan a szakmában is „benne voltam”, stratégiai igazgatóként pedig a gazdasági kérdésekben is. A feladat tehát nem idegen, csak nagy.
A kórház hivatalos honlapja „történelmi eseménynek” nevezte, hogy az intézmény 167 éves történetében először került hölgy erre a posztra. A nem előny, hátrány, netán mindegy e titulus esetében?
Büszke vagyok erre, vehetem pozitív diszkriminációnak is. Azt hiszem, a feladatokat tekintve nem számít, hogy férfi, avagy nő áll egy kórház élén, talán a nő bizonyos szituációkra másképp reagál, másképp gondolkozik, habitusából adódóan. Az viszont tény: az elmúlt években „férfiasítva lettem”.
Karakánság? Határozottság?
Igen, genetikailag így vagyok kódolva. Élni tudok női mivoltommal is, csak gyakran rejtegetem, ha rejtegetni kell.
Repa Imre eddigi igazgatóval megmarad a kapcsolat? Sok mindenen keresztülmentek együtt az elmúlt években.
Óriási megtiszteltetés, hogy Repa Imre utódjának tekint, és ez nem egyszerű frázis. Szakmai életemben talán nem is köszönhetek annyit másnak, mint neki. Stratégiai kérdésekben, tervezésben számítok további segítségére, és szeretném, ha együttműködne olyan projekt jellegű feladatokban is, amelyek a továbbfejlődést, a kórházi tevékenység kiteljesítését jelentik.
A kórházfejlesztés ugyan a végéhez közeledik, ám tennivaló így is akad szép számmal.
Első számú célunk a Pólus-projekt és a kórház építésének-megújításának befejezése. Legalább ilyen fontos, hogy az új infrastruktúra alapján azt a szakmai színvonalat szeretnénk tartani, amit az elődöm nevével fémjelezve sikerült elérni. Az orvos-szakmát nézve olyan kiemelkedő egyéniségek dolgoznak nálunk, akiket meg kell tartanunk. Szerencsére kevés az olyan szakmai terület, ahol gyengébbek vagyunk, azokon viszont mindenképp javítani szeretnék. Nem kevésbé fontos az ápolásszakmai munka és a gazdasági szervezet megerősítése. A hangsúly az elért eredmények, intézményi egység megtartásán és a folytatólagosságon van.
Az sem árt, ha akad, aki gyógyít a 21. századi komplexumban. A kórház nyári nyílt napján szóba került a létszám. Mit tud e téren mondani?
Kaposvár lényegesen jobban áll e téren más intézményekhez képest, megfelelőnek tekinthető az orvos-utánpótlásunk is, most is több mint nyolcvan rezidenst foglalkoztatunk. Az elöregedés azonban sajnos minket is érint, továbbá még nagyobb a probléma a szakdolgozók esetében, utóbbit tekintve tíz százalékos hiánnyal küzdünk. Számos jól képzett szakdolgozó hagyott el minket az utóbbi években.
Külföld?
Nagyrészt igen. Éppen ezért kiemelt feladat, hogy a jelenlegi szakdolgozóinkat megtartsuk, képezzük és újakat tudjunk vonzani, nem elhanyagolva persze az orvosokat sem.
Ahogy elődöm fogalmazott: nem az a lényeg, hogy hogyan veszed át a stafétát, hanem hogy hogyan adod tovább.
A maradásra bírásuk béremeléssel oldható meg?
Nyilván, mindenkinek az a legfontosabb, ám akadnak nem bérjellegű premizálási lehetőségek is. Ilyen például a szakmai továbbképzések, a PhD és a non-doktor képzés segítése. Nagy súlyt fektetek a teljes intézményi humánpolitika megújítására, eddig nem alkalmazott eszközökkel, ilyen a tudatos humánerő-tervezés, például a kulcs szakemberek kiválasztása és megtartása.
Mi a helyzet az adóssággal?
Előreléptünk tavalyhoz képest, nem utolsósorban a feszített gazdálkodásunk eredményeként. Itt köszönném meg a kórház teljes garnitúrájának az áldozatvállalást, nem volt könnyű nekik. Repa Imre elmondta „búcsúbeszédében” a megyei közgyűlésen: az egyik legnagyobb rákfenénk, hogy a kórház a meglévő kapacitásainak csak 65-70 százalékát tudja kihasználni. Lényegesen több feladatot is elláthatnánk tehát, de a kezünk meg van kötve: addig nyújtózkodhatunk, amennyi finanszírozást kapunk, vissza kell fognunk magunkat. Ami a számokat illeti: jelenleg 300 milliót meghaladó az adósságállomány, ez jóval kisebb a tavalyi milliárdos nagyságrendnél és a mai számok alapján reményünk van a nullszaldóhoz közeli évzárásra.
Mivel lenne elégedett mandátumának lejártával? Hová kívánnak eljutni öt év múlva?
Ha a kórház felújítását, építését befejezhetnénk, Kaposvár és a térség progresszív egészségügyi ellátását további legalább ötven évre megoldottnak tekinthetnénk. Meg kell oldanunk mosdósi telephelyünk, átfogó fejlesztését is. Amit még szeretnék? Még több jó szakembert, a tudományos, kutató- és oktatómunka továbbfejlesztését. Röviden talán ennyi. Ahogy elődöm fogalmazott: nem az a lényeg, hogy hogyan veszed át a stafétát, hanem hogy hogyan adod tovább.
