2012. 11. 13., kedd, 22:16
Az első diákigazgató megválasztása óta felnőtt egy generáció, ám a hagyomány él tovább: nulladik napos vetélkedővel megkezdődött a diákhét a Munkácsyban. A keddi nap történéseit Szücs Zoltán, az iskola diákja jegyezte le a Kaposvár Most olvasóinak.
Gimnáziumba alapvetően három okból jár az ember: egyrészt, mert tanköteles, másrészt pedig az evolúció rejtélyeként beléivódott tudásszomjat is itt tudja leginkább csillapítani. Az utolsó pillér, bármennyire is furcsának hangzik, a közösség erejével megvalósuló szórakozás. Ezelőtt áldozva kerül sor ezen a héten a tanév legnagyobb eseményére, az osztályokon belüli és azok közötti összetartást jelképező diákhétre.
Diákhét… Merész vállalkozás lenne definiálni ezt a kultikus fogalmat, de lépésről lépésre talán sikerülhet valamiféle képet kialakítani azokban is, akiknek nem volt benne részük. Először a tizenkettedik évfolyam összes osztálya választ két tanulót (alapvetően népszerűségi alapon), akik az egész társaságot képviselni fogják a diákigazgató-választáson. Emellé méltó körítés ez a néhány napos programsorozat.
| Az osztályok |
|
12.A – Aranypéntek |
Maga a kampány igen nagyszabású: az osztályok kiválasztják saját témájukat, amely szerint filmet forgatnak és egy élőműsort is színpadra állítanak (az utóbbi évek nagy divatja alapján ezek borítékolhatóan táncos produkciók lesznek), továbbá minden eszközükkel (pólók, karszalagok osztogatása, „partisátor” felállítása, óralátogatás vicces feladatokkal és egyéb meglepetésekkel) az alsóbb évfolyamok lehető legteljesebb megnyerésére törekednek.
A nagy fesztiválok szókincséből merítve, ma (kedden) egy „nulladik napos” vetélkedőre került sor, melynek célja a jelöltek bemutatása volt. Közülük egyértelműen túlsúlyban vannak a sportolók, de olyan is akad, aki zenei pályafutásával vívta ki az elismerést, sőt van közöttük Amerikából frissen hazatért leány is.
| A jelöltek |
|
Németh Flóra (12.a) |
A beharangozó játék során ők mérhették össze tánctudásukat különféle stílusokban, de nem maradhatott el a „közkedvelt” iskolatörténeti totó sem. (A műsorvezető, a 13.e osztályos Egly Kíra legalábbis így fogalmazott.) Némelyik kérdésre igen meglepőek voltak a helyes válaszok: nem hiszem, hogy bárki is feltételezte volna, hogy megalakulásakor három főből állt a tantestület, vagy azt, hogy az első diákigazgató megválasztása óta felnőtt egy generáció, és már az ő gyermekei koptatják a Munkácsy padjait.
Végül a beszédekre is sor került – bár sokan ezeket előre megírták, a helyszíni nehezítések (például tájszólás, rap, eszperente nyelv, vagy archaikus stílus használata) hidegzuhanyként hatottak az újdonsült szónokokra. Nem kellett azonban félteni őket, a rafinált szervezők cselszövésére hat humoros, ötletgazdag produkcióval válaszoltak. A megmérettetésből végül a 12.e került ki győztesen.
Ezzel egyidejűleg megkezdődött a „promócuccok” terjesztése, ezzel pedig nyilvánosságra kerültek az osztályok idei tematikájára utaló jelszók, szlogenek is. Van köztük sejtelmes és sokat sejtető, de a bennük rejlő kreativitásról saját szemünkkel is meggyőződhetünk.
Délután a versenyző osztályok felállították sátraikat, kifüggesztették a kampánylepedőket, a plakátokat, diákheti hangulatot varázsolva abba az aulába, ami hétfőn még szürkén, a hétkezdés lehangoltságával fogadott bennünket. Jelentem, a sivárság-démon elűzése megtörtént, holnaptól indul a nagybetűs Durranás, három film bemutatásával, rengeteg zenével, végeláthatatlan tombolással.
Kora délután a szigetvári Dübörgő Watt’a Cukrok együttes mozgatja meg a táncolni vágyókat, Beatles, LGT, Quimby, 30Y, és más nagy ikonok slágereivel. Csütörtökön további három vetítés ad majd okot és lehetőséget az őrület fokozására, pénteken pedig élő produkciókkal, más színes programokkal, és a szavazással zárul majd a tanév legjobb hete.
