2012. 10. 31., szerda, 10:00
A pedagógusok kezében nincs megfelelő eszköz, a kaposvári civil szervezetek viszont rendben működnek, a Sávházban pedig javul a helyzet. Mindezt Oláh Lajosné alpolgármester, fideszes önkormányzati képviselő mondta a lapunknak adott interjúban.
- A jegyzőkönyvek tanúsága szerint meglehetősen ritkán hallatja a hangját a közgyűléseken.
- Alpolgármester is vagyok, ezért a közgyűlési előterjesztéseket előzőleg látnom kell. Ha szükséges, nem tartom magamban a gondolataimat.
- Ha már szóba hozta az alpolgármesterséget: sok protokollszerep hárul önre. Egyházaknál jár, futóversenyen húzza meg a startpisztoly ravaszát. Azért fura elképzelni, hogy egy alpolgármesternek csak ennyi a feladata.
- Természetesen nem csak ebből áll a munkám, a szociális és az oktatási kérdések állnak közel hozzám, különösen előbbi témában keresnek fel sokan, nem csak a választókerületből. Hétfő délelőttönként bárki előtt nyitva áll az ajtóm. Azt is hozzá kell tennem, hogy a rámruházott hatáskörömnél fogva én dönthetek a méltányossági kérelmekről.
- Még egy terület önhöz tartozik, ha jól tudom: a civil szféra.
- Valóban így van.
- Hogy látja a kaposvári civil szervezetek munkáját?
- Példaértékűnek tartom azt a munkát, amit végeznek például a kultúra, a sport területén. Gyakran emlegetjük a közösségek fontosságát, nos, ezek a közösségek elképzelhetetlenek a civilek nélkül, azok nélkül, akik az egyéni érdekeiken felül felelősséget éreznek mások iránt is.
- Mennyire vannak jelen a „kamu civil szervezetek” a városban?
- Nem jellemző. Azok kapnak támogatást, amelyek valódi, értékteremtő munkát végeznek. Az „alvó szervezetek” nem is fordulnak hozzánk pénzért, csak „vannak”.
- A civileket is pénzhiány sújtja. Mit tud tenni az önkormányzat ez ügyben?
- Nem nagy a mozgástér. A költségvetésből valamennyi jut nekik, a képviselőtársaim a keretükből is támogatják őket, de elsősorban a civileknek kellene forrást keresni, pályázatok útján.
- Szóba hozta a pályázatokat: sok esetben felmerül a gyanú, hogy ezek a pénzek előre le vannak zsírozva.
- Mire gondol?
- Például arra, hogy néhány éve, még a szocialista érában ön állt ki a sajtó elé azzal, hogy a Nemzeti Civil Alapprogram regionális kollégiuma ismeretlen szervezeteknek sokkal több pénzt ítélt meg a pályázatok elbírálásakor, mint a már évek óta bizonyítóknak. Ma már politikamentes és független a támogatási rendszer?
- Remélem, hogy így van. Egyrészt újra kellett regisztrálniuk, de volt egy szűrés is annak érdekében, hogy tényleg csak azok a szervezetek maradjanak fenn és juthassanak forráshoz, amelyek valós munkát végeznek. Ami a politikamentes döntést illeti: egy civil szervezetre sem lehet egyértelműen ráhúzni, hogy jobboldali, vagy baloldali.
- Váltsunk témát! Ön eredetileg pedagógus, manapság is tanít. Anélkül, hogy a korára utalnánk, tudható, hogy évtizedek óta a pályán van. Nagyot fordult azóta a világ?
- Óriásit, ez nem is kérdés. Változott a tanár-diák viszony is, de elsősorban azért, mert a szülő-tanár kapcsolat is más lett. Ha egy gyermek azt mondja a pedagógusnak, hogy nem teszi el a könyvét, mert az anyukája ezt mondta neki, akkor mit tehet a tanító?
- A téma azért is aktuális, mert nemrégiben felmentették beosztásából a Berzsenyi tagiskola igazgatóját, mivel bántalmazott egy diákot. A tanuló visszafeleselt neki, ebből adódott a konfliktus. Mit tehet a tanár az ehhez hasonló esetekben?
- Nincs mozgástere a pedagógusnak, eszköztelen. Ha a gyermek azt mondja, hogy nem, mit tehetünk? Sok tanuló nem ismeri a „kérem”, a „köszönöm”, a „legyen szíves” szót, csak az „akaromot” és a „kellt” használja. Nehezíti a dolgot, hogy számos alkalommal a szülő sem partner.
- Még mindig a nemzet napszámosainál maradva: A pedagógusi életpályamodell – benne a bérfejlesztéssel – a jelek szerint nem valósul meg az eredetileg tervezett 2013 őszére, csak 2014 elejére. Nem szembesül kellemetlen kérdésekkel a Kodályban?
- A pedagógusok döntő többsége nem foglalkozik azzal, hogy mit mondanak a szakszervezetek, az iskolában, ahol oktatok, sem téma ez. Egyébként jövő szeptemberig még sok minden történhet. Érdekes egyébként, hogy a szakszervezetek most már 2013 januárjától követelnek 20 százalékos emelést. Kérdem én: ha a 2013 szeptember kétséges, van-e realitása a 2013 januárjának?
- Nézzünk szét kicsit a körzetében, hiszen nem csak alpolgármester, hanem önkormányzati képviselő is. Körzetének egyik legjellegzetesebb eleme a Sávház. Egy falunyi ember él ott, nem feltétlen a felső tízezerből. Milyen gondokkal és örömökkel szembesül, amikor a Sávház lakóival beszél?
- Szerencsére a takarító és a házfelügyelő kiváló munkát végez, ha bármilyen gond van, azonnal értesítenek. A lakók is egyre inkább érzik, hogy össze kell fogni és kiszűrik maguk közül azokat, akik nem tartják be a társas együttélés szabályait, például szemetelnek. Újra van rendőri jelenlét, így nagyobb biztonságban is érzik magukat az ott élők.
- Milyen problémákat sikerült megoldani választókörzetében és melyek váratnak még magukra?
- Nagyobb gondokról nem tudok beszámolni, leginkább közérzetjavító intézkedésekre van szükség. Például kátyúzásra, a fák metszésére, gondozására.
- Végül: ha nem az alpolgármesteri és képviselői teendők kötik le, mivel foglalkozik szívesen?
- Szívem csücske a Balaton, ahol egy kis nyaralónk is van. Szeretem a csendet, az iskolai zsibongást és a munkámmal járó fáradalmakat ezért a magyar tenger partján pihenem ki.
