2012. 09. 26., szerda, 10:00
Fapados interjúsorozatunk keretében ezúttal a jobbikos Kiss Tamással beszélgettünk. Az alábbi sorokból kiderül: noha a képviselő tanítványainak is hangsúlyozza, hogy büszkének kell lennünk magyarságunkra, szeret legalább egyvalamit, ami amerikai.
- Több hónapos próbálkozás után sikerült elérni önt. Mint kiderült, a telefonszáma megváltozott, az e-mailünkre viszont csak öt nappal később válaszolt. A választóival is ilyen nehézkes a kapcsolattartás?
- Velük könnyebb, a Pártok házában ugyanis van egy irodánk, ha épp nincs ott senki, az ajtón fel van tüntetve az elérhetőségem.
- Értem. Fő, hogy itt van, vágjunk is a közepébe! Hogy érzi: az elmúlt két évben sikerült valami érdemit letennie az asztalra a kaposvári közgyűléseken?
- Főleg költségvetési kérdésekben nyilvánulok meg, a szociális támogatások ésszerűbbé tétele kapcsán, de a rendőrségi beszámolókat hallgatva is markáns véleményem van, igaz, ez törvényi szabályozást igényelne. Mindig elhangzik, hogy melyek azok a körzetek, amelyek leginkább fertőzöttek a bűnözéssel, de hiányolom, hogy az elkövetők etnikai hovatartozásáról semmit nem tudhatunk.
- Ha önökön múlna, a törvényi szabályozás lehetővé tenné ezt?
- Igen.
- Miért olyan lényeges ez a kérdés?
- Egyszerűen azért, hogy tisztább képet kapjunk az elkövetőkről. Egyébként a '80-as években még ismert volt ilyen nyilvántartás, nem látom az okát annak, hogy miért ne lehetne újból bevezetni.
- De mégis miért kell tudni, hogy egy bűncselekményt milyen etnikai hovatartozású ember követett el?
- Az emberek tisztán látása érdekében, valamint hogy ne mondhassák ránk, hogy rasszisták vagyunk, a lakosok egyszerűen tényeket ismernének meg.
- A Jobbiknak akad néhány „örökzöld” témája, úgy, mint zsidó- illetve cigánykérdés, valamint a keleti nyitás. Van más is, ami foglalkoztatja?
- Például a munkaerő tényleges, hatékony hasznosítása. Ne csak olyan embereket vegyünk fel közmunkásnak, akik az árkok szélét kapirgálják. Arra kellene törekedni, hogy értelmes és hasznos munkát biztosíthassunk nekik. Igaz, ez egy komplex kérdés, elég, ha Somogyra gondolunk, ahol több tízezer hektárnyi föld van külföldi tulajdonban. Ha például ezeken a területeken dolgozhatnának a nehéz sorsú emberek, azzal visszavezethetnénk őket a munka világába és magyarok is művelnék a földeket. A legkívánatosabb persze az lenne, ha magyar kézben is lennének.
- Egy néhány hónappal ezelőtti közgyűlésen egy másik témában is véleményt nyilvánított: az izraeli nagykövet kaposvári látogatásakor kibucokat és zsidó telepeseket vizionált.
- Attól tartottam, hogy polgármester úr valóban fontosnak tartja a mezőgazdasági kapcsolatok elmélyítését Izraellel. Meggyőződésem, nekünk nem Izraellel kellene együttműködnünk, hanem például a környező államokkal.
- Melyekre gondol?
- Például Lengyelországra, Oroszországra, és a szomszéd országokra: Ukrajnára, Romániára, Szerbiára.
- Térjünk át egy gondolat erejéig a pártpolitikára! A kaposvári MSZP és a helyi Jobbik közt felfedezhető egy nagy hasonlóság. Önnek is feltűnt?
- Első nekifutásra nem.
- A belviszályokra gondolok, amelyek mindkét párt sorait alaposan megtépázták a 2010-es önkormányzati választások előtt. Ennek is betudható, hogy pártját egyedül ön képviseli a kaposvári közgyűlésben?
- Nem titok: mind a 12 választókörzetben sikerült jelöltet állítanunk, ám négyen a belviszály miatt visszaléptek, így csak nyolc jelöltünk maradt. Kérdésére válaszolva, valószínűsítem, hogy ha mindenhol megmérettethettük volna magunkat, lenne még legalább egy párttársam az önkormányzatban.
- Most rend van a párton belül?
- Határozottan állítom, hogy igen.
- Tekintsünk ki kicsit Kaposváron, Somogyon túlra is! Nagy vihart kavart Szegedi Csanád ügye. Sokan kezdtek el kutatni a pártban a családfájuk és régi fotóalbumaik után? Magyarán: tényleg ekkora probléma, ha a Jobbik soraiban kiderül valakiről, hogy zsidó, vagy cigány?
- Nem fontos a származás! A lényeg, hogy az illető azért dolgozzon, hogy ebben az országban jó legyen élni. Ha valaki eszerint cselekszik, sem jómagam, sem az országos vezetés nem foglalkozik a származásával.
- Azért mégsem vették rossz néven, amikor Szegedi Csanád szakított a párttal.
- Nem, de ennek más oka volt. Nyilvánosságra került egy hangfelvétel, amit eredetinek nyilvánítottak (ebben Szegedi uniós pénzt ígért az őt zsidó származásával szembesítő férfinak – a szerk.). Csanád egy többszörösen büntetett előéletű emberrel beszélgetett, ez ebben a formában nem hiszem, hogy elfogadható lenne. Egyszerűen fogalmazva: nem mondott igazat.
- Térjünk vissza Kaposvárra! Néhány hónapja feldúlták a zsidó temetőt. Nem jutott eszükbe, hogy egyrészt a gesztus miatt, másrészt hogy a gyanú árnyékát is elrebbentsék magukról, kivegyék a részüket a helyreállításból? Az egykori gárdatagok őrjáratot is szervezhettek volna. Ha jól emlékszem, a Magyar Gárda anno többek közt pont sírgondozásra hivatkozva alakult meg.
- Nem gondolnám, hogy nekünk a sírok rendberakásában részt kellene vennünk. Még korábban mi is elítéltük, amikor a zsidó áldozatok emléktábláját megalázták. Nem ez a módja, hogy valaki kifejtse a véleményét.
- Erről az elítélésről készült valami írásos, kézzelfogható dokumentum is?
- Természetesen. A közgyűlés valamennyi pártja közös nyilatkozatot adott ki, melyben elítélték a rongálást.
- A beszélgetésünk elején szóba került a cigánykérdés. Van valami megoldási javaslata ennek kezelésére?
- Ez egy elég összetett kérdés, véleményem szerint rögtön a kiskorúaknál lépni kellene. Rengetegen nőnek fel olyan családban, amelyben azt látják, hogy anya-apa nem dolgozik, csak eltartatják magukat. Őket ki kellene emelni ebből a környezetükből és bentlakásos iskolában taníttatni. Havonta egy-két hétvégét tölthetnének szüleikkel. Hozzáteszem: Erdélyben kiválóan működik ez a rendszer, Böjte Csaba vezetésével.
- Van realitása annak, hogy ez Magyarországon is megvalósulhasson?
- Igen, akár Somogyban, Kaposváron is. Igaz, ez egy nagyobb egyeztetést igényel, amiben mindegyeik pártnak érdemes lenne részt vennie. De folytatnám: a felnőttek esetében bevezetnénk a csendőrséget.
- Nem gondolja, hogy ez rossz emlékeket idéz sokakban?
- Nem. Amíg működött a csendőrség Magyarországon, közel 90 százalékos bűnfelderítési mutatókkal bírt.
- Mi lenne a lényegi különbség rendőrség és csendőrség között?
- Annak idején a csendőrség főleg a kistelepülések, falvak, a rendőrség pedig a városok rendjére figyelt, ezt most is így irányítanánk. Továbbá a rendőrség mozgásterét bővítenénk, ma ugyanis sok esetben meg van kötve a kezük. És azt is látom, mintha a rendőrség létszámgondokkal küzdene Kaposváron, szükséges lenne feltölteni az állományt.
- Látnak valós esélyt a csendőrség felállítására?
- Ebben a ciklusban nem, de bízom abban, hogy a következőben megvalósul.
- A rendőrkapitánnyal egyeztetnek közbiztonsági kérdésekről?
- Többször is találkoztam Buzás úrral, és állíthatom, a párt és a rendőrség kapcsolata Kaposváron kiegyensúlyozott, jónak mondható. Bármiben segítünk, amiben tudunk, azt azonban látni kell: az imént feszegetett kérdések törvényi szabályozást igényelnek.
- Végül: mivel foglalkozik, ha épp nem politizál?
- Egy alapítványi iskolában történelmet oktatok.
- Át tudja adni ideológia- és pártpolitika-mentesen a tananyagot a diákoknak?
- Erről őket kellene megkérdezni, de meggyőződésem, hogy a politikát az iskola falain kívül hagyom. A magyarságtudatot viszont igyekszem beléjük nevelni. Ami pedig a hobbit illeti: szívesen olvasok, és amerikai futballozom is, a helyi Arany Rókákban.
