2012. 09. 12., szerda, 06:36
A napokban ért véget a paralimpia, a magyarok két arany és hat-hat ezüst-, valamint bronzérmet szereztek. Mennyire becsülendő a helytállásuk, egyáltalán: mennyi jutalmat érdemelnének az „ép” olimpikonokkal összevetve? Ezt kérdeztük a kaposváriaktól.
- Nagyra becsülöm azokat az embereket, akik így is megmutatják magukat a világnak - fogalmazott Kovács Klaudia. - Véleményem szerint legalább ugyanannyi elismerés jár nekik, mint a nem fogyatékkal élő versenyzőknek. Ugyanúgy gyakorolnak több hónapon, esetleg éven keresztül, és nekik is számos dologról le kell mondaniuk a siker érdekében.
- Tisztában vagyok azzal, hogy nemrég rendezték a paralimpiai játékokat, a megnyitót magam is néztem - mondta Varga József. - Tudok Sors Tamás úszó aranyérméről is. Nagyon dicséretes, hogy nem hagyják el magukat, önfeláldozó, amit véghezvisznek. Ugyanúgy edzenek, készülnek, mint az ép versenyzők, éppen ezért megadnám azt a jutalmat a paralimpikonoknak, mint ép társaiknak.
- Értesültem arról, hogy paralimpiát is rendeztek, a 100 méteres pillangóúszásban szerzett aranyérmünkről is tudok, követtem az eseményeket - mesélte Schmidt Judit. - Nemes gesztusnak tartom, hogy a fogyatékkal élőknek is szerveznek ilyen versenyt, meggyőződésem, hogy többet kell letenniük az asztalra, mint ép társaiknak. Ha rajtam múlna, ugyanazt az összeget megadnám nekik, mint az olimpikonoknak.
