2012. 08. 30., csütörtök, 13:33
Az ismert csokoládéreklám óta tudjuk: Ne ítélj elsőre! Mindez tegnap jutott eszembe, néhány ember segítőkészségét megtapasztalva.
Itt és most amolyan ömlengésfélének kellene következnie, ám mivel ez nem kenyerem, a tárgyilagosság keretei közé szorítva, a tények mentén írom le, mi történt.
Operatőr kollégámmal egy forgatás helyszínére igyekeztünk tegnap délelőtt, amikor verdájának kipufogója az unalmast be-, a szolgálatot pedig felmondta, prózaian fogalmazva leszakadt a négysávoson. Le tudtunk húzódni, és épp elkezdtük vakargatni a fejünket, amikor megjelent egy közmunkás, Kaposvárért dologozom feliratú mellényben.
Tetovált alkar, tar fej. Szólt társainak is, egyikük a túloldalról átkelve befeküdt a kocsi alá egy fogóval. Spárgát kért operatőrünktől, aki azzal nem, gumipókkal viszont szolgálhatott. Pikk-pakk visszarögzítette a kipufogót úgy, hogy a legközelebbi szervizig el tudott pöfögni vele a kolléga.
A forgatás ugyan ugrott, egy gesztussal azonban gazdagodtunk ebben a mai világban és satöbbi.
Szép volt, fiúk, köszönjük!
