2012. 08. 15., szerda, 06:17
Kaposváron több olyan civil szerveződés és baráti kör van, amely az egy városrészben élőket fogja össze. Céljuk legtöbbször a környék külső megszépítésén túl egy igazi közösség megteremtése, amelynek tagjai jóban-rosszban számíthatnak egymásra.
Lakótelepen talán még nehezebb egységgé kovácsolni az ott élőket, mint egy családi házas övezetben. Van, akinek ez is sikerült, például Vargáné Friss Juditnak, aki a Kaposvári Lakótelepen Élők Egyesületének elnöke.
Ahhoz, hogy valaki létrehozzon egy közösséget, igazi egyéniségnek kell lennie, akit a többiek is követnek egy közös cél elérése érdekében.
Én mindig ilyen típusú ember voltam, pedagógus a foglalkozásom, szeretem a közösséget.
34 éve lakom ebben a házban. 2006-ban alakult meg az egyesület, nagyon nehezen és nyögvenyelősen, alig voltunk hárman. De az én kedves szomszédaim jöttek velem, és velük együtt jöttek a barátaik, és az ő barátaik is, míg most már vagyunk olyan huszonvalahányan. Ez a több ezerhez képest rendkívül kevés. De kell-e annyi? Ami vezérelt bennünket, hogy összekovácsoljuk ezt a nagyon heterogén társaságot, akik itt laknak. Hiszen három generáció él együtt, a nagyon fiatalok gyerekekkel, vagy gyerek nélkül, a középkorúak és a nyugdíjasok. Nagyon nehéz ennyi embert egy cél érdekében összefogni. Az egyesület tagjainak segítsége nélkül nem menne ez a dolog.
Milyen feladatokkal kezdték?
Amikor megalakultunk, akkor a környezet borzasztóan sivár volt. Nagyon örültünk neki, hogy a polgármester úrnak is az volt a vágya, hogy itt valami legyen, így jött létre a Szivárvány Játszótér és a környező parkos terület. A környéknek ez a legszebb része, de ez köszönhető az itt lakó embereknek. Jó lenne egy parkőr, aki felügyeli a rendet, hiszen ha megnézi a játszóteret, már nincs minden rendben, a köveket valaki rádobálta a kavicsos részre. Én nem kényszeríthetem arra az egyesület tagjait, és másokat sem, hogy folyamatosan rendet tegyenek mások után, vagy gazoljanak. De az a kis közösség, amelyik itt lakik, próbálja ezt rendbe tenni.
Egyre sikeresebbek a programjaik is.
Amikor megalakultunk, még nem volt parkos rész, itt tartottuk a műsorokat. Akkor még nem tudtunk főzni, csak rétes volt, pogácsa, szendvics és nagyon sokan nézték az ablakból, hogy mit csinálunk. Közben itt beépítették a területet, így átvonultunk a Béke Parkba. A Baptista Közösséggel nagyon jó kapcsolatot építettünk ki, és immáron ez lesz a 7. év, hogy megrendezzük a nyárbúcsúztatót. Tavaly rengetegen voltak a rendezvényen. Itt megpróbáljuk a három korosztály igényeit kielégíteni, a kicsiknek sportversenyeket rendezünk kis ajándékokért. Ilyenkor van pónilovaglás is, azt nagyon szeretik a gyerekek, és természetesen van főzés. Baráti társaságok jönnek össze, a szomszédaink és az ő szomszédaik. Így közösen főzünk, és amíg van, addig eszünk, hozzá mindenki kap egy pohár sört. Másik programunk az adventi napok, amit minden évben, most már a 4. alkalommal szervezünk meg. Heintz Tamás országgyűlési képviselőnk ajándékoz nekünk egy adventi koszorút, azt ide feltesszük a Szivárvány Játszótér felirathoz, és attól kezdve minden szombaton van gyertyagyújtás. Az első alkalommal Torma János önkormányzati képviselő állja a forralt bort, a teát és a pogácsát. A következő alkalommal megkérünk mindenkit, hogy hozzon magával valamit. Legutóbb ezen a programon is nagyon sokan voltunk. Azt is meg kell említenem, hogy a Toldi iskolával rendkívül jó a kapcsolatunk, az adventi műsorban négy kislány énekelt karácsonyi énekeket. Karácsonykor 20-25 rászorulót meg szoktunk ajándékozni 2000-2500 forint értékű élelmiszercsomaggal.
Ha ez a közösség csak arra jó, hogy olyanok is megismerkednek egymással, akik egyébként nem, és ide lejönnek, köszönnek egymásnak, megkérdezik egymás családját, vagy eljönnek egy rendezvényre, akkor már jó.
Honnan van pénze az egyesületnek?
Az éves tagdíj nem sok, és kevesen is vagyunk. Szoktunk pályázni, de csak a várostól tudunk, mert nagyon kicsi szervezet vagyunk. Sokat gondolkodom rajta, hogyan lehet összefogni civil szervezeteket, hogy nagy volumenű pályázatokban vehessünk részt. Sajnos nincs már megye-város közös alap, fele annyi pénzből gazdálkodunk, mint előtte. Az éves költségvetésünk 300 ezer forint. Nagyon-nagyon köszönjük a városnak a támogatást. Szita Károly polgármester legutóbb saját keretéből több lakóközösséget is támogatott, köztük a mienket is. Ebből sikerül megvalósítanunk az előbb említett programokat. A körzet képviselője, Torma János is messze menően támogatja a törekvéseinket, s ahogy a lehetősége engedi, anyagilag is támogat minket.
Miben látja ön az egyesület szerepét?
Jó lenne, ha ki tudnánk mozdítani az embereket. De több ezer embert nem lehet összefogni. Ha ez a közösség csak arra jó, hogy olyanok is megismerkednek egymással, akik egyébként nem, és ide lejönnek, köszönnek egymásnak, megkérdezik egymás családját, vagy eljönnek egy rendezvényre, akkor már jó. Valljuk be őszintén, sokan élnek az ajtók mögött magányosan, egyedül, idősen. Ha ide lejönnek és a padon együtt megisszák a sört, az üdítőt, akkor azt gondolom, hogy valahol ez már a nyeresége egy rendezvénynek.
A polgármester több alkalommal említette már, hogy a várost a közösségek tartják fenn. Érzik ennek a felelősségét?
Mi maximálisan érezzük. Egy közösségnek az a lényege, hogy egyik ember hozza a másikat és mindenki a saját házában figyel a dolgokra. Ezek nagyon apró, emberi dolgok, és ugyan kell néha látványos programokat szervezni, de nem a nagy, hanem a kicsi, emberi dolgok tartják össze az egyesületet. Szerintem ettől közösség a közösség.
