2012. 07. 25., szerda, 10:00
Folytatjuk interjúsorozatunkat a kaposvári önkormányzati képviselőkkel. Ezúttal a Fidesz önkormányzati – és parlamenti – képviselőjével, dr. Heintz Tamással beszélgettünk vonatelőzésről, helyi-és nagypolitikáról, valamint a rövid haj előnyeiről.
Egy szál cigit? Amúgy nincs nálam, de gondolom sejti, miért kérdezem.
Nálam mindig van és igen, sejtem.
Kudarcként élte meg, hogy visszaszokott?
Sajnálatos, hogy újból füstölök, már csak azért is, mert a nemdohányzók védelméről szóló törvény közben életbe lépett. Ezt pedig jómagam is betartom. Nem örülök, hogy visszaszoktam, de nem gondolom, hogy emiatt el kéne bújnom, egyébként is, amit teszek, azt vállalom.
Ha már említette a törvényt: ön volt az egyik „arca”. Sikeresnek tartja az új szabályozást?
Ha a parlamentben töltött hat évemet nézem, az egyetlen, hosszú távon biztosan sikeres egészségügyi törvényről beszélünk. Ne feledjük: olyan népbetegségről van szó, amely több áldozatot szed, mint a múlt században a tbc. Abban bízom, hogy a számtalan korai halálozást csökkenti majd, mert ez volt az alapvető cél a jogszabály megalkotásával. A társadalmi elfogadottsága igen jelentős, mi dohányosok pedig tanuljuk a törvénytisztelő magatartásformákat.
A cigistopból tehát sikertörténet lehet. De mi a helyzet a kormányzás egészével? Két éve önöknél az irányítás.
Az alapelvekkel mélységesen egyetértek, bár nyilván egyikünk sem gondolta, hogy a kétharmad birtokában olyan kevéssé kellemes intézkedések sorát kell meghoznunk, mint amelyekre sor került. Igaz, mindez azért történt, hogy kikecmereghessünk abból a csapdából, amelybe még a rendszerváltáskor estünk bele. Két éve, a Kapos Hotelben eszünkbe sem jutott, hogy ilyen nehéz időszak vár ránk, de bízom benne, hogy a szorítás enyhül.
Nehéz időszak… ma is sok esetben „elmúltnyolcéveznek”, noha két éve önök vannak kormányon. Valóban ekkora volt a baj, amikor hatalomra jutottak?
Még annál is nagyobb. Ma már nem sikk nyolcévezni, és én is kicsit távolabbról közelíteném meg a dolgot. Ahogy említettem, egy nem kellően végrehajtott rendszerváltáson vagyunk túl, ennek a levét a mai napig isszuk. Amit még látok: a most felnövő nemzedék nem rendelkezik azzal a plusszal, amellyel a miénk még rendelkezett.
Két éve, a Kapos Hotelben eszünkbe sem jutott, hogy ilyen nehéz időszak vár ránk, de bízom benne, hogy a szorítás enyhül.
Mire gondol?
Az összefogásra. Mindenkit az egyéni boldogulás vezet, ami a társadalom szempontjából rendkívül káros. Az, hogy ez előbb-utóbb szellemi és erkölcsi csődbe visz minket, az biztos, és hogy rendbe jövünk, az is biztos, de kérdés, hogy milyen áron.
Térjünk rá a kaposvári ügyekre! Van ideje még a körzetére? Felismerik még Füreden?
Szerintem igen. Kétségtelen, hogy a füredi ügyeknek nem tett jót a nagypolitika, ez azonban nem az időhiány miatt alakult így, hanem a kisembereknek az országos politikával szemben táplált averziója miatt. Hiába mondom el, hogy mit tettem Budapesten, hogy dolgozom, én most egy több százezer forintot kereső képviselő vagyok, akit a végeken „kötelező” nem szeretni.
Hogy lehetne felturbózni ezt az imidzset?
Nézze, az, hogy a politikusok mindennapjainak mennyire része az őszinteség és tisztesség, nem tudom. Azt mondják: a politika úri huncutság, erre már magam is kezdek rájönni hat év parlamenti lét után. Jó, ha az ember meg tud maradni a civil foglalkozása mellett, nekem ez valamelyest sikerült, ugyanis gyógyítok is, ez pedig erőt ad. A rendelőben előjövő kérdések sokkal jobban tetszenek, mint amelyekkel a fogadóórai „nagydömpingekkor” szembesülök. Orvosként egyéb bajokkal is felkeresnek, mint hogy itt fáj, ott fáj, innen fakad a politikai pályám is.
Akkor boncolgassunk is néhány problémát! Mire emlékezik szívesebben: a Három királyok túrára, vagy a nagy vonatelőzésre?
Mindkettő kedves emlék. A Három királyok túra már hagyomány, hiszem, hogy mi már régen nem leszünk, de minden év januárjának első szombatján, sokan ellátogatnak a Füredi hegyre, jól érzik magukat, és adakoznak a rászorulóknak. Abban pedig bízom, hogy a vonatelőzés - bár még nem hozott kézzel fogható eredményt, előbb-utóbb okafogyottá válik. Remélem, hogy így lesz!
Reméli, de mikor lehet belőle valóság? Sok kaposvári számára neuralgikus pont, hogy nincs épkézláb vasúti összeköttetés Kaposvár és Budapest között…
Most sem hagyjuk ki, remélhetőleg. Szüleim egészségi állapota miatt ugyanis kérdéses a menetrend, de ha a sorsuk megnyugtatóan rendeződik, akkor felkeresem Bakonybélt, csakúgy, mint azt az olasz kolostort, amiben tavaly is voltam. A Jóisten megadta a lehetőséget, hogy hosszú évek után ismét velünk jöhet két kisebb, egyetemista gyermekem. Örülök neki, mert fontos, hogy később az ilyen eseményekre is visszaemlékezhessünk.
