Doboztánc, az örök körforgás

Új köztéri „sportág” veri fel Kaposvár csendjét az elmúlt hónapokban. Előbb a foci EB, majd a nagy meleg és talán nemsokára az olimpia is arra serkenti a békés állampolgárokat, hogy egyre másra fogyasszák a hűsítő söröket, energiaitalokat, üdítőket. Ez természetes dolog, miképpen az is, hogy a fémdobozok ezután a kukába kerülnek. Legalábbis egy darabig. A kiürült alumínium flaskák ugyanis nem várják meg a rendszeres szemétszállítást.

Hajnalban, a nap első sugarainál a legszebb álmukat alvó városlakók nyugalmát egy tompa puffanás zavarja meg, amint valakik felnyitják a társasház mellett álló konténer tetejét. Majd betornásszák magukat annak belsejébe, és hangos csörömpölés mellett elkezdik kiszórni a sörös dobozokat a járdára. Valószínűleg kapnak érte néhány forintot a MÉH-telepen, ha már a legnagyobb helyi bevásárlóközpont (szerencsénkre) ingyenessé tette a bevásárlókocsik használatát.

A dobozszertartás azonban még nem ért véget. Ezután az ébredező - vagy épp az éjszakai műszakból hazatérő - emberek idegein kezdenek táncolni a kukából kimászó jóemberek. A sörös doboz ugyanis túl sok helyet foglal a nejlonszatyorban, ezért össze kell taposni. A fémes rotyogás csak úgy visszhangzik a panelfalak között a reggeli csendben. Néhányan kiszólnak az ablakon – ki finomabban, ki durvábban, a maga stílusához mérten -, persze mindhiába. A doboztánc folytatódik olykor negyed órán keresztül. A munka végeztével a brigád elvonul, ám nemsokára érkezik a következő páros. Az idősebb hölgy nem tud bemászni, ezért az alig tizenéves gyereket (talán unokáját) ugrasztja a kukába. A turkálás eredménye néhány újabb üres fémdoboz és a tortúra kezdődik előről.

Közben elindulnak munkába az emberek, viszik az előző napi hulladékot a szemetesbe. Persze, ha oda mernek menni, amikor egy-egy vehemensebb dobozkereső csapat állja körül a konténert.

Az időjósok szerint a hőség egy darabig még folytatódni fog. Tehát a dobozok is tovább termelődnek majd a szemetesekben, munkát adva továbbra is a táncoslábú embereknek.