2024. 06. 22., szombat, 18:06
Antidepresszáns, koffein, hormonok, naptej, de kokain is kimutatható a vízből.
A szennyezőanyagok álltak a középpontjában a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet Őszintén a Balatonról címmel június 12-én tartott. Arról cseréltek eszmét, hogy miként lehet és kell beavatkozni a vízi ökoszisztémát veszélyeztető folyamatokba.
A Balatont rengeteg olyan emberi beavatkozás érte és éri most is, amelyek az élő rendszereket veszélyeztetik, és ezzel a tó jövőbeni emberi használatát is veszélybe sodorhatják. Elemezték, hogy az emberi eredetű (mikro)szennyezők (gyógyszermaradványok, fogamzásgátló hormonszármazékok, UV-szűrő vegyületek, növényvédő szerek, mikroműanyagok) milyen úton és mennyiségben kerülnek felszíni vizeinkbe, elsősorban a Balatonba. Megállapították, hogy egyelőre a humán egészséget veszélyeztető helyzet nem áll fenn, de a trendek aggodalomra adnak okot.
Becslések szerint naponta 2,5 tonnányi naptej oldódik be a vízbe a fürdőzők bőréről. A kutatócsoport 134 hatóanyag (főleg antidepresszánsok, koffein, különféle hormonok, szívgyógyszerek) jelenlétét vizsgálta a magyar tengerben. 42 vegyületet mutattak ki, de ha a vízgyűjtőket is hozzávesszük, még rosszabb az arány: 72 gyógyszerhatóanyagot találtak. Érdekesség, hogy az epilepszia elleni szerek és az antidepresszánsok fordultak elő a legmagasabb, 95 százalékos arányban. A vizsgálat egyik emblematikus helye Zamárdi volt, ahol a nagy nyári zenei fesztivál környékén a kokain és bomlástermékei is kimutathatóak voltak a vízből.
A Balaton (elsősorban gerinctelen) élőlényei szempontjából négy hatóanyag, a diklofenák, az ösztradiol, az ösztron és a koffein okozott magas kockázatot, mégpedig a három nyári hónapban. Emberekre egyelőre nem jelent kockázatot a tó vize, mert diklofenák esetében 358 ezer liternyi, a hormontartalmú ösztradiol esetében pedig 50 ezer liternyi Balatonvíz „magunkba döntésével” érnénk el a megengedett napi gyógyszerdózist.
Kísérletet végeztek a fizikai-kémiai változásokra igen érzékenyen reagáló nagy vízibolhákal, illetve nagy mocsári csigákkal, melynek során különféle mikroszennyező anyagok hatásának tettek ki őket. A szteroid hormonokkal kezelt csigák embriói például már jóval hamarabb kikeltek, ezek a vegyületek ugyanis felfokozott állapotba hozták a csiga anyagcseréjét, hormonháztartását. Ugyanennek a kísérletnek az eredménye, hogy a csigák spermiumszáma csökkent. Az antidepresszáns karbamezapin hatására lelassult a kezelt állatok mozgása, azaz a magas koncentráció leszedálta őket. A vízibolhák esetében pedig a naptejekből származó UV-szűrő vegyszerek zavarták meg jelentősen az állatok hormonháztártartását, amelyek ettől elhíztak. Egy másik kísérletben egy bizonyos kémiai ingerrel egyszerre cukrot adtak a csigáknak: az állatok megtanulták, hogy ezzel az ingerrel összefügg a táplálék érkezése is, így az inger hatására később elkezdték mozgatni a reszelőnyelvüket. Az antidepresszánssal kezelt csigák azonban képtelenek voltak visszaemlékezni, így hiába kapták meg az ingert, nem kezdték el mozgatni a nyelvüket.
