2023. 04. 07., péntek, 11:10
A keresztény egyház egyik legnagyobb és legfontosabb ünnepe korunk emberének leginkább már a gyerekekről, az ajándékozásról, a nyuszikról és a tojásról szól. Farkas Gergely múzeumpedagógussal beszélgettünk.
Húsvétkor a tavasz eljövetelét is ünnepeljük, az ünnepkörhöz rengeteg hagyomány, népszokás és rituálé is kapcsolódik már több ezer éve.
Sokan szeretik leegyszerűsíteni a húsvéti ünnepkört húsvét vasárnapra és a húsvét hétfőre, mert gyakorlatileg ez az, ami mindenkinek jelen volt az életében az elmúlt 50-60 évben. Azonban sok szokás a mai napig jelen van a kisebb közösségekben, sőt valahol most kezdi újra reneszánszát élni a népi hagyomány és újra felfedezik a közösség erejét vidéki falvakban. Az egyik ilyen nagypéntek napja, ami ünnepnappá vált. Ilyenkor a katolikus vidékeken tipikus szokás volt a passiójáték, ami eredetileg egy egyházhoz kötődő diák hagyomány volt. A Kárpát-medencében talán a csíksomlyói passió lett a legismertebb, ahol a papság megtanította a diákoknak Krisztus szenvedéstörténetét, kereszthalálát és ezt adják elő a híveknek. Ez a szokás most nagyon kezd visszalopakodni az ünnepi mindennapokba. Szennán is van egy helyi kisközösség, akik már 15-20 éve passiójátékokkal örvendeztetik meg a híveket és az érdeklődőket.
Léteztek játékok a gyerekeknek is?
Igen, de nem csak a gyerekeknek. Hiszen rengeteg játék volt, amit kis és nagykamaszok, sőt felnőttek is játszottak. A böjt alatt például, amikor tánctilalom volt, valahogy el kellett ütni a közösen együtt töltött időt, erre volt jó alkalom a templomhoz köthető vasárnap. Ilyenkor megengedték, hogy a lányok karikázót járjanak, vagy egyszerű körtáncokat. A legények pedig előszeretettel játszottak eszközös sportjátékokat, amiből itt Somogyban talán a mancsozás, a csülközés, a bigézés a legismertebbek. Ezek a játékok olyan népszerűek voltak, hogy húsvét hétfőn például a fából, rongyból, vagy tehénszőrből készült labdákat lecserélték tojásra. Az úgynevezett húsvéti kertekben játszottak, amik leginkább olyan közterületek voltak, ahol sok fiatal össze tudott jönni. A kicsik leginkább a csereberét játszották, kicserélték egymással a locsoláskor kapott tojásokat. De a lányok egymásnak is festettek hímes tojást, nem csak a locsolóknak. Volt egy kimondottan fiús játék is, az úgynevezett kókányozás, aminek az volt a lényege, hogy egy pénzérmével kellett eltalálni a tojást, de fontos szabály volt, hogy a pénznek meg kellett állnia a tojásban. Ha nem sikerült eltalálni, az összes eldobott érme a tojás tulajdonosáé lett.
A locsolás is egy szép régi hagyomány, amit már kevesen gyakorolnak. Ez is vallási része az ünnepnek?
A locsolás sokkal korábbra nyúlik vissza, mint a kereszténység. Ez sokkal inkább egy termékenységi varázslat volt, ami eredetileg nem is csatlakozott a húsvéthoz, inkább a tavaszhoz. Gyakorlatilag egy tisztító rítus volt, ami a test és a lélek megtisztítását szolgálta. Érdekes, hogy itt a Zselicben nem csak a locsolás, hanem a korbácsolás is egy szokás volt. Ez volt a másik megfelelője a locsolásnak, csak itt vesszőkorbáccsal tisztították meg a lányokat. Nyilván nem kemény ütlegelésre kell gondolni.
A tojásfestés, tojásdíszítés milyen régi hagyomány?
Már az avar korból is előkerültek mintás tojás leletek, már akkor is divat lehetett a tojások díszítése, nem egy síremlékből kerültek elő erre utaló leletek.
A nyúl, hogy jön a képbe?
Ez már sokkal inkább nyugatról bejövő divat volt. A németajkú lakossággal érkezett ez a hagyomány, inkább polgári szokás volt. A nyúl is a tavasz, a termékenység jelképe.
Ha már jelképek, a barka is fontos szereplője az ünnepkörnek.
A barka már kimondottan bibliai történethez csatlakozik. A barkaszentelés a katolikusoknál volt hagyomány. De attól függően, hogy milyen területen járunk, több ilyen tradíció is létezett, például a zöldágjárás, ami egy tánccal, énekkel, néha dramatikus játékokkal tűzdelt tavaszváró felvonulás volt. Vagy a villőzés, ami pedig főleg a szláv népek szokása volt, a Zoborvidéken gyakorolták leginkább ezt a hagyományt. A villő szó maga is tündért jelent. Ez is egy táncrítus volt, amit főként lányok jártak.
Az ételeket is megszentelték húsvétkor.
Az ételszentelés kimondottan húsvét vasárnapjának az egyik nagy egyházi eseménye volt, ilyenkor a húsvéti ételeket, a tojást, a sonkát és a kalácsot is megszentelték. A másik nagy esemény a húsvéti körmenet, ami a feltámadt Krisztus ünneplése. Legfontosabb világi üzenete, hogy van megújulás.
Régen is divat volt dekorálni?
A dekorálás nem igazán volt szokás, sokkal inkább a takarítás. A megtisztulás jegyében az udvart, a házat is kitakarították, sokszor nagypénteken ki is meszelték a házat, de a tűzszentelés is eleme volt ennek az időszaknak, amikor az új tűz került a házba. A dekorálás sokkal inkább a globalista világ hozadéka. Sajnos túlságosan is a külsőségekről szól, elveszi a figyelmet a belső gondolatokról és érzésekről, ahogy karácsonykor is. Szerencsére azonban az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő közösségi rítusok még most is megmutatják az ünnep igazi arcát, lényegét és fenntartják az egyensúlyt.