Elképesztő képeken a barcsi szarvasbőgés

Szarvasbőgésnek nevezzük a gímszarvas párzási időszakát. Ilyenkor a szarvasbika jellegzetes hangja a tehenek terelését és a figyelemfelkeltést szolgálja, illetve jelzést ad a többi bikának arról, hogy ki a „hárem ura”.

A bőgés által a bikák információt szereznek egymás testi erejéről és pozíciójukról. A gímszarvas ezzel jelzi a tehenek feletti szaporodási jogát, tehát a bőgés egyfajta versengés is a bikák között.

Előfordulhat, hogy a bikák megküzdenek egymással. A tehenekért való versengés a bőgéssel kezdődik. Amennyiben nem dől el, melyik bika az erősebb, felkeresik egymást az állatok. Ilyenkor egy párhuzamos séta során mérig fel az erőviszonyokat, egymás mellett ballagva, bőgve, az agancsot mutogatva próbálják eldönteni, hogy melyikük a rátermetebb. Ha nem dől el így sem, akkor csapnak össze az agancsok.

Miközben a bikák bőgnek, a tehenek félrehúzódva szemlélik az eseményeket, ilyenkor ugyanúgy figyelnek és a közelgő veszély esetén jeleznek.

A bőgést általában augusztus végén, meleg nyár esetén szeptember elején kezdik meg az állatok. Éjszaka lehet a leginkább hallgatni a nászt, vagy a hűvös, párás hajnalokon, alkonyatokon. A bőgés akkor kezd intenzívebbé válni, amikor már hűvösebbek az esték.