2018. 11. 07., szerda, 21:20
November 11-én ünneplik Európa nagy részén Szent Márton-napját. Hagyományosan a téli időszak kezdetét, és az aratási-betakarítási munkák végét jelzi ez a nap.
Szent Márton Magyarország szempontjából egy különösen fontos alak volt, ő jelent meg Szent István álmában, és tanácsokkal látta el királyunkat. Ezért a mai napig Magyarország patrónusa Szent Márton.
Szent Márton-napjához számos népszokás kapcsolódik, de a legfontosabb talán a Márton-napi libalakoma. A karácsonyi 40 napos böjt előtt ez az utolsó ünnepnap, mikor a böjtölők még húst ehetnek, ezért gyakoriak voltak a nagy lakomák. Az asztalokra pedig sültlibák kerültek, mert ilyenkor már le lehetett vágni a nagy, tömött libákat. Ilyenkor az asszonyoknak nem volt szabad mosni és takarítani, mert az kisöpörné a szerencsét, aki pedig nem eszik libát ezen a napon, egy évig éhezni fog, a népi bölcsesség szerint. A püspökfalat elnevezés is ebből a szokásból fakad, mivel a lúd húsának hátsó részéből szoktak félrerakni a település papjának.
Szent Márton történetéről is érdemes beszélni, aki Szombathely környékén született a 4. században, majd pedig katonaként szolgált. Egyik útján Franciaországban odaadta köpenyét egy vacogó koldusnak, majd aznap este megjelent neki Jézus az álmában a koldus képében. Ezek után lerakta a fegyvert és Isten szolgálatába állt. Tetteiről még életében is ódákat zengtek, később püspöknek is megválasztották.
Ludaskása – Igazi népi ínyencség
Szent Márton-napján az, aki nem eszik libát, egy évig éhezni fog! Ezt elkerülendő mindenképpen kerüljön valami libából készült étek az asztalra! Az egyik ilyen ikonikus, hagyományőrző étel a ludaskása, amit elsősorban a szegényebb emberek ettek Szent Márton-napján. Nézzük is hogyan készítették el ezt nagyszüleink.
Hozzávalók:
- vastag, húsos libaszárny
- csontos libanyak
- libaláb
- libafej
- libaszív
- libanyelv
- libazuza
- 25 dkg leveszöldség (répa, fehérrépa, zeller, hagyma, fokhagyma)
- só, bors, köménymag, petrezselyem
- 30 dkg rizs
- 3 dkg zsír (lehetőleg libazsír)
A libaszárnyat, a csontos nyakat, a fejet, a lábat, a szívet, a nyelvet és a zuzát leforrázzuk és megtisztítjuk, majd 25 dkg leveszöldséggel, megsózva, megborsozva, köménymaggal fűszerezve másfél liter vízben „kis lángon”, lassan megfőzzük, addig, amíg a hús meg nem puhul. Minél puhább a hús, annál jobb.
Közben 3 dkg zsíron megfuttatunk, megpirítunk 30 dkg rizst, amit a már kész hús levével felöntünk 1-3 arányban, majd lefedve addig pároljuk a lében, amíg a rizs meg nem puhul. Végül, mikor már a rizs elég puha, belekeverjük a puhára főtt húsokat, majd pedig apróra vágott petrezselyemmel a tetején tálaljuk, esetleg egy kis libatepertővel beszórva. Ha gondoljuk, a székely hagyományoknak megfelelően, bő olajban sült, vékonyra vágott hagymakarikákkal is díszíthetjük a kész fogást.
