2018. 07. 11., szerda, 17:50
Viharos időszakot megélt, de annál több energiával robbant be a héten szerkesztőségünkbe a Sugarloaf zenekar. Muri Enikővel és Tóth Szabival beszélgettünk
A zenekarokra néha jótékony hatással van a vérfrissítés. Sokszor van azonban példa arra, hogy ezek a változások hirtelen, be nem tervezett formában ütnek be. Ilyen kiszámíthatatlan manővereket tudhat magáénak például a 1995 májusában alakult Sugarloaf zenekar is, akik több ízben megújultak az elmúlt években.
Köszönjük, hogy benéztetek hozzánk, a folyamatos rotáció, sokszínűség sokszor célzott eszköz a siker eléréséhez egy zenekarnál, erre pozitív példaként hozható fel akár a Budapest bár, vagy a Random Trip projektek. Nálatok persze már a helyzet. Szabi téged kérdezlek, hogyan éltétek meg az elmúlt éveket ilyen tekintetben?
Szabi: Jó a megközelítés, valóban van ebben a változás és megújulás dologban valami. Alapvetően én egy nagyon ragaszkodó típus vagyok, így nehezen éltem meg a zenekar életében végbement változások közül valamennyit. Valahogy mégis mindig úgy alakult, hogy pozitívan jöttünk ki a végére. Szerencsére minden alkalommal folyamatosan jöttek ki új slágerek, évente jöttünk ki új dalokkal. Minden okkal történik, ha nincs ez a sok változás akkor például nincs itt velünk Enikő.
Ennek mi is nagyon örülünk. Enikő hogyan kerültél kapcsolatba a zenekarral?
Enikő: Szabival volt egy közös projektünk, ahol annyira jól sikerült a végeredmény, hogy úgy döntöttem rákérdezek mi a helyzet a Sugarloaf háza táján. Ekkor említették, hogy épp egy nagyobb lélegzetvétel előtt állnak és kicsit visszavonulnának. Erre én előálltam az ötlettel, hogy szívesen csatlakoznék a zenekarhoz.
Enikő: Először furcsán néztek rám, passzívak voltak, majd amikor az ötödik visszakérdezésnél is ugyanolyan pozitívan és elhivatottan álltam a dologhoz, akkor Szabi azt mondta: jólvan, csináljuk...
Érdekes, hogy ezek után az első közös munkátok címe az lett, hogy Depiend. Ez hogy jött?
Enikő: igen, ez valóban vicces, de miért ne?
Szabi: Igen, de a dal éppen erről szól, hogyha valaki éppen mélyponton van, úgymond a medence alján, akkor mindig jön egy külső segítség aki "felpofoz" és azt mondja, hogy igenis csináld és ne hagyd el magad. Ez igaz a zenekarra is, így nagyon jól összecsengett ez a dal Enikő érkezésével.
Enikő: Mondjuk úgy, hogy én voltam a virtuális pofon
Szabi: A zenekar részére biztosan, mindannyian dédelgetünk más projekteket - én például filmes munkáimat terveztem előtérbe helyezni - de ezek egyelőre így maradnak parkolópályán.
Ezzel az új lendülettel, most hogyan tovább, mik a tervek akár a nyárra, akár hosszabb távra?
Enikő: Hála égnek tele vagyunk koncertekkel, illetve rengeteg szuper koncertet tudhatunk a hátunk mögött. Nyár ide vagy oda még mindig kapunk felkéréseket. Igyekszünk a lehető legtöbbnek eleget tenni, de néhányat sajnos vissza kell mondanunk, hiszen a koncertekkel párhuzamban stúdióba vonult a zenekar, hiszen nagyon szeretnénk ősszel kijönni az új lemezünkkel, ami körülbelül 70%-ban készen van.
Ezen már szerepelni fog a lélekgyilkos című dal is ha jól tudom. Kicsit meséljetek erről a munkátokról. Szabi?
Szabi: Hű, ez a dal nagyon gyorsan készült el. Szűcs Norbival elkezdtünk ötletelni rajta, behívtuk Enikőt leültettük, hogy hallgassa meg az alapot és írjon rá egy szöveget. Aznap hajnali kettőig bent voltunk a stúdióban. Ez a rövid sztori. Szívünk lelkünk benne van.
Elárultok esetleg a készülő albumról valami meglepetést, érdekességet? Ha van ilyen.
Szabi: Ráhibáztál, készülünk egy meglepetéssel, pontosabban meglepetés vendéggel, de ez egyelőre még alakulóban van, de annyi biztos, hogy különleges lesz.
Mi a helyzet Kaposvárral, voltatok már itt több alkalommal, tervezitek esetleg a jövőben a zenekarral meglátogatni városunkat?
Enikő: Szeretjük Kaposvárt, szívesen jönnénk újra zenélni, reméljük, hogy lesz rá alkalom a közeljövőben, hiszen a korábbi koncertek alkalmával rengeteg jó élménnyel gazdagodtunk.