Schenk János: „Szerencsére nem úgy néz ki, hogy ez a kormány meg fog alakulni” – Heti jegyzet

2026. 01. 27., kedd, 10:02

Két év alatt kiderült: a politikában nem elég újnak látszani. A Heti jegyzet legújabb adásában Schenk Jánossal arról beszélgettünk, mi történik akkor, amikor egy frissnek hirdetett politikai mozgalom mögött sorra jelennek meg a régi reflexek, a régi támogatók és a jól ismert nemzetközi érdekek. A Tisza Párt története ma már nem az indulásról, hanem a háttérről szól.

Két éve figyeljük Magyar Pétert és a Tisza Pártot. Az indulás látványos volt: hangos szakítás az addigi politikával, kategorikus elhatárolódás mindenkitől, aki az elmúlt évtizedek közéletében szerepet vállalt. Ez az üzenet sokak számára felszabadítóan hatott – végre valaki, aki nem onnan jön, ahonnan a többiek.

Csakhogy az idő nemcsak igazol, hanem le is leplez. A bakik, az irányváltások, a botrányok után egyre ismerősebb arcok tűntek fel a háttérben. Olyan politikai, gazdasági és értelmiségi szereplők, akik korábban Bajnai Gordon, Mesterházy Attila, Karácsony Gergely vagy Márki-Zay Péter mellett is ott álltak. A közös nevező nem az új Magyarország víziója volt, hanem egyetlen cél: „mindenki, csak ne a Fidesz”.

 
A kényelmetlen támogatók

Olvassa el a beszélgetés alapját képező jegyzetet idekattintva!

Ahogy Schenk János fogalmaz a beszélgetésben:

A kérdés ma már nem az, mi lesz ebből a mozgalomból – hanem az, kik lettek belőle, és kik irányítják valójában.

Közéleti podcastunkban szó esik arról is, hogy a Tisza Pártnak mindmáig nincs koherens, kiforrott kormányzati ajánlata. Nincs világos válasz arra, hogyan kormányozna egy országot válságos nemzetközi környezetben, geopolitikai nyomás alatt, energia- és biztonságpolitikai kihívások közepette. Márpedig a kormányzás nem kísérlet, hanem létkérdés – erre a rendszerváltás utáni magyar történelem fájdalmas példákat szolgáltat.

Schenk János történelmi kitekintése világos tanulságot hordoz: amikor tapasztalatlan, koncepciótlan vagy külső érdekek által befolyásolt kormányok kerültek hatalomra, Magyarország mindig rosszul járt. És ez nem ideológia kérdése, hanem államvezetési képességé.

Külön hangsúlyt kap a beszélgetésben Magyar Péter nemzetközi beágyazottsága – pontosabban annak ellentmondásai. Miközben a Tisza Párt nemzeti retorikát használ, a mögötte feltűnő brüsszeli és globális gazdasági körök, multinacionális menedzserek és régi baloldali-liberális hálózatok egészen más irányba mutatnak. 

A Heti jegyzetben szó esik a média szerepéről is: arról, hogyan lehet egy politikai projektet mesterségesen napirenden tartani, és mennyire különbözik a nyugati médiavilág logikája attól, amit a magyar választók megszoktak. Felmerül a kérdés: mi történik akkor, ha a támogatás nem a választóktól, hanem véleményvezérektől és nemzetközi fórumokról érkezik?

 

Beszélgetésünket január 22-én rögzítettük.