Schenk János: Orbán Viktort nem véletlenül tartják politikai tényezőnek Európában – Heti jegyzet

2024. 07. 14., vasárnap, 13:25

Miért vált Magyarország – minden ellenszél ellenére – megkerülhetetlen politikai szereplővé Európában? Schenk János közéleti podcastunk legfrissebb adásában arról beszél, mit jelent a tapasztalat a nemzetközi politikában, hogyan tolódott balra az Európai Unió döntéshozatala, és miért lehet fordulópont az új jobboldali–konzervatív frakciók megerősödése az Európai Parlamentben.

Schenk János szerint nem szabad elfelejteni, hogy Orbán Viktor Európa legrégebb óta hivatalban lévő miniszterelnöke, aki 14 éve dolgozik folyamatos politikai ellenszélben. Ez önmagában is komoly diplomáciai teljesítmény – különösen úgy, hogy Magyarország mára valódi politikai tényezővé vált az unióban. Ha ez nem így lenne – teszi hozzá –, akkor ugyanilyen súllyal kellene számolni a horvát vagy az osztrák kormányfővel is. De nem így van.

 
Hazafiak Európáért

Olvassa el a beszélgetés alapját képező jegyzetet idekattintva!

A beszélgetés középpontjában az Európai Parlament erőviszonyainak átrendeződése áll. Schenk szerint a Brexit után az Európai Néppárt fokozatosan balra sodródott, és elveszítette eredeti értékalapú karakterét: a keresztény kultúra, a családpolitika és a nemzetek Európájának képviseletét. Ezzel párhuzamosan a szociáldemokraták, liberálisok és zöldek – a választói akarat ellenére – továbbra is meghatározó szerephez jutnak.

Ebben a helyzetben jelent fordulópontot az új, Orbán Viktor nevéhez is köthető patrióta–konzervatív frakció létrejötte, amely Schenk szerint nem ideológiai lózungok mentén szerveződik, hanem konkrét kérdésekre ad választ: migráció, béke vagy háború, gazdaságpolitika, szuverenitás. Úgy látja, ez az együttműködés – kiegészülve más jobboldali frakciókkal – idővel képes lehet megtörni a „brüsszeli tűzfal” politikáját.

Szerzőnk kitér arra is, hogy miközben Magyarországon stabil, választói felhatalmazással rendelkező kormány működik, Nyugat-Európában sorra omlanak össze a törékeny koalíciók. Schenk János szerint ezt a stabilitást érdemes lenne megbecsülni, különösen akkor, amikor új, tapasztalatlan politikai szereplők ígéretei hangosabbak a valós teljesítménynél.

A beszélgetés végkövetkeztetése egyértelmű: Európa jövője nem a központosításban, hanem az együttműködő nemzetállamokban van – és ebben a vitában Magyarország hangja ma erősebb, mint valaha.