2026. 01. 30., péntek, 14:34
Schenk János felidézte: az egységes európai külpolitika gondolata már az uniós alkotmánytervezetnél elbukott. A Lisszaboni Szerződés végül a külpolitikát tagállami hatáskörben hagyta, létrehozva ugyan az EU külügyi főképviselői pozícióját, ám valódi döntési jogkör nélkül. A modell problémáira történelmi párhuzam is akad: az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügye végül hozzájárult a világháborúba sodródáshoz, mert az eltérő nemzeti érdekeket nem tudta kezelni.
Ma sincs ez másként. A lengyel, balti, francia vagy magyar külpolitikai reflexek gyökeresen eltérnek – különösen Oroszország megítélésében. Egy ilyen közegben a vétójog eltörlése nem egységet, hanem a kisebb államok hangjának eltűnését jelentené.
| Európa meztelen |
|
Olvassa el a beszélgetés alapját képező jegyzetet idekattintva! |
A beszélgetés egyik központi kérdése az volt, mit jelentene Magyarország számára az a politikai irányváltás, amelyet a Tisza Párt külpolitikai nyilatkozatai körvonalaznak. Schenk János szerint az úgynevezett „hintapolitika” bírálata félrevezető: a magyar külpolitika nem titkos lavírozás, hanem nyílt, többirányú kapcsolatrendszer kiépítése.
Keleti és déli nyitás nélkül – Kína, Törökország, az arab világ vagy akár Oroszország felé – Magyarország mozgástere drasztikusan beszűkülne. Egy kizárólag uniós irányba elkötelezett külpolitika nem önállóságot, hanem kiszolgáltatottságot jelentene.
Szerzőnk egyik legerősebb állítása szerint az Európai Unió önálló biztonságpolitikai szerepvállalása az Egyesült Államok nélkül jelenleg illúzió. Nem azért, mert Európa gyenge, hanem mert az amerikai jelenlét évtizedek óta nem Oroszország, hanem az európai belső konfliktusok ellen jelent biztosítékot.
Egy közös európai hadsereg vagy ukrajnai katonai misszió gondolata ezért nemcsak veszélyes, hanem politikailag is felelőtlen. Egy kis ország számára – atomfegyverrel rendelkező nagyhatalmak árnyékában – ez a stratégia beláthatatlan következményekkel járna.
A beszélgetés végén a kérdés már nem elméleti volt: mi történne egy kormányváltás után? Ki tárgyalna Magyarország nevében Washingtonban, Moszkvában, Ankarában vagy Jeruzsálemben? Ki hívná fel a telefont, és ki venné fel?
Schenk János szerint ma nem Magyarország van elszigetelve, hanem Európa keresi kétségbeesetten a helyét a világban. A valódi dilemma nem az, hogy maradunk-e az Európai Unióban, hanem az, képes-e az Unió megújulni – és képes-e Magyarország megőrizni önálló mozgásterét ebben a folyamatban.
A kérdés végül nyitva marad – de egyre sürgetőbb: ha egyszer változik a politikai széljárás, ki lesz az, aki átöleli Magyar Pétert?