2026. 02. 07., szombat, 21:00
Európai értékekről, egységről és közös fellépésről beszél Brüsszel, miközben a döntések egyre inkább elszakadnak a tagállamok valóságától. A Heti jegyzet legfrissebb adásában Schenk Jánossal arról beszélgettünk: mit jelent mindez egy kis ország számára akkor, amikor Európa egyre nyíltabban a háború logikája szerint rendezi be a mindennapjait.
Schenk János szerint a magyar társadalom ma alig érzékel valamit abból a háborús pszichózisból, amely Nyugat-Európában már a hétköznapok része. „Magyarország ebből szerencsére semmit nem érez” – fogalmazott, majd sorra vette azokat a példákat, amelyek Németországban és más nyugati országokban már a fő híradók nyitó témái.
| Európai uniós szilánkok |
|
Olvassa el a beszélgetés alapját képező jegyzetet idekattintva! |
Németországban fiatalok százezrei kapják kézhez azokat a kérdőíveket, amelyekkel a sorkatonaság „önkéntes” visszaállítását készítik elő. A vita nem elméleti: ki kell tölteni, vissza kell küldeni, dönteni kell. Eközben a német médiában naponta foglalkoznak azzal is, hány ember számára lenne elegendő óvóhely egy esetleges konfliktus esetén. „Ez már nem politikai vita, hanem napi őrület” – mondta Schenk János.
Mindez szorosan összefügg azzal a brüsszeli gondolkodással, amely egyre gyakrabban veti fel a vétójog eltörlését kül- és biztonságpolitikai kérdésekben. A Heti jegyzetben elhangzott: ha a kis országok elveszítik ezt az eszközt, akkor háború és béke kérdésében is mások dönthetnek helyettük. Ez Schenk János szerint nem technikai módosítás, hanem a szuverenitás felszámolásának kezdete.
A beszélgetésben hangsúlyos szerepet kapott a magyar belpolitikai vetület is. Schenk János felidézte Magyar Péter korábbi kijelentéseit, miszerint Magyarországnak „csak egy kis szuverenitásról” kellene lemondania az uniós források érdekében. A podcastban elhangzott: a szuverenitás azonban nem aprópénz, amit részletekben lehet odaadni. Ha egyszer elindul a lemondás folyamata, annak nincs világos határa.
Külön figyelmet kapott a Magyar Péter körül megjelenő szakpolitikai háttéremberek köre. Schenk János szerint ezek a nevek sokkal többet mondanak a lehetséges irányról, mint a kampánybeszédek. Kapitány István esetében például egy olyan, globális energiapolitikai gondolkodás rajzolódik ki, amely az orosz energiaforrásoktól való gyors elszakadást, a különadók eltörlését és állami stratégiai vagyon újragondolását vetíti előre. „Itt nem Magyar Péter mondja majd meg, merre menjen a gazdaság” – fogalmazott.
A külpolitikai vonalon Orbán Anita megjelenését emelte ki Schenk János, akit a nyugati politikai elit tipikus képviselőjeként írt le: nemzetközi hálózatok, globális szemlélet, és egy olyan külpolitikai irány, amely Ukrajna gyors EU- és NATO-integrációját természetesnek tekinti. A podcastban elhangzott: ez a gondolkodás sokkal közelebb áll a brüsszeli mainstreamhez, mint egy önálló magyar külpolitikai logikához.
Miközben Nyugat-Európában a háborúra való felkészülés már a mindennapok része, Magyarország számára a legnagyobb kérdés az, ki és milyen szemlélettel hozna döntéseket ezekben az ügyekben. A szuverenitás nem elvont fogalom, hanem konkrét garancia arra, hogy a magyar családok és fiatalok sorsáról ne mások határozzanak.