2021. 07. 26., hétfő, 10:21
– Nem emlékszem, hogy a családban olyan nagy divat lett volna, hogy étterembe, kisvendéglőbe vagy csárdába jártunk volna. Székesfehérváron nőttem fel, ott volt néhány hely, ahova betértünk, de nem volt mindennapos dolog, nem ott ünnepeltük meg a születésnapokat, évfordulókat – mondta a beszélgetés elején Parrag-Mandl Annamari. Szabi ehhez hozzátette, náluk is hasonlóképpen volt, ők sem jártak gyakran étterembe, inkább a nagyszülőknél vagy otthon ünnepeltek.
Annak idején a öregeink lehet azt mondták volna, hogy flancolás étterembe járni
– mesélte Horváth Szabolcs. Mostanában a menüzés az aranykorát éli, a két műsorvezető és az ismerőseik is gyakran élnek ezzel a lehetőséggel.
Korábban is voltak elvihető menük, de talán nem volt akkora divatja, mint most, sőt akkor inkább a gyári- és az üzemi konyhák menzája közül válogathattunk
– idézte fel az emlékeit Annamari. Mahd hozzátette, ma egyértelműen a reneszánszát éli a menüztetés, délben rengetegen ülnek be a vendéglőkbe, ami szerinte az emberek felgyorsult életmódjának köszönhető. Mindehhez hozzátette még, hogy korábban volt reggeli, ebéd és vacsora, közben egy kis uzsonnát is beiktattunk, de ez mára teljesen felborult, és nehezen tudjuk betartani.
Nem lustaság, inkább kényelem, ez ösztönöz minket arra, hogy elmenjünk és beüljünk egy menüre valahova.
Ma már a kínálat is hatalmas, változatosak az étlapok és rengeteg étel közül válogathatunk, mindenki találhat maga számára valami finomat, amit szívesen megenne.
Én annak idején a Diófa vendéglőbe jártam ebédelni
– írta a Rádió Most egyik hallgatója a két műsorvezetőnek. Annamari és Szabi felidézte, hogy korábban létezett még az Ipar vendéglő és a Szarvas étterem is, ahova sokan jártak, akárcsak a Vasút étterem, amit az intermodális csomópont építési munkálatai során elbontottak.
Anno voltak olyan klasszikus ételek, amelyeket ma már nem igazán találhatunk meg az éttermek étlapjain. 20, 30 és 40 évvel ezelőtt inkább a magyaros ételek voltak a középpontban, ma már a vendéglátóhelyek inkább egy világkonyha felé húznak el, legyen szó olasz, kínai vagy francia konyháról, általában egy külföldi ízvilágot képviselnek.
Egy dolgot hiányolok Kaposvárról: a thai konyhát. A pho leves az egyik kedvencem és általában Budapestig kell elutaznom, hogy megegyek egy jó tányérral
– szomorkodott Szabi. Ehhez kapcsolódóan elmondta, hogy korábban inkább a klasszikus ételeket fogyasztotta, akárcsak Annamari, aki nagyon szereti a rántott csirkemájat és a rántott velőt is, azonban ezeket már nem igazán lehet rendelni egyik étteremben sem.
– Korábban a saláták között a káposztasaláta, a paradicsomsaláta, a cékla, az ubrokasaláta és az ecetes uborka szerepelt az étlapon, amelyeket ma már savanyúságoknak nevezünk, a saláták között pedig a görög salátát és a Cézár salátát találhatjuk meg – mondta Annamari.
Megváltozott a világ, munka után a konyhába mentünk, és a sodrófával edzettünk, a körmös helyett volt kisolló, max. a munkahelyi étkeztetés jöhetett szóba
– írta a beszélgetés végén az egyik hallgató.