2019. 01. 29., kedd, 10:38
Az ember földi evolúcióját a kényelemre törekvés, az anyagi haszonszerzés és a táplálék biztonság jellemezi. A három érdek az idő haladtával exponenciálisan erősödő beavatkozásokat eredményezett. Azt mondhatjuk, hogy a XVIII. századtól oly mértékű beavatkozásokat tettünk a földi környezetbe, hogy annak visszaállítása egyre nagyobb energiát igényel.
Kezdetben volt a természet és a természet volt minden. Majd az ember igényt formált a természet apróbb részeire, de ekkor még tisztelte a természet törvényeit. Majd ahogy sokasodott a nép, az igények egyre merészebbek lettek. Valószínű, hogy csak akkor tudunk eredményesen fellépni a természet pusztítása ellen, ha megértjük ezt a folyamatot.
Ma aggódva figyeljük az éghajlati változásokat. Döbbenten szemléljük, hogy a talajvíz szintje tíz métereket süllyedt az elmúlt 50 év alatt. Hogy az ivóvíznek használható vízréteg 1970-ben még 30-50 méter mélységben volt, de ma már 300 méterig kell fúrni, hogy szennyezésmentes vizet találjunk. Csodálkozunk, ha kiönt a környezetünkben levő patak, vagy folyó és az árvíz károkat okoz az értékeinkben.
Igazából lusták és elkényelmesedettek lettünk... beépítettünk minden területet, mindezt a természet kárára. Elvárjuk a települési vezetőktől, hogy minden jól funkcionáljon és nekünk csak a kényelmes élet maradjon. Nehezen barátkozunk az alázattal és a kertünk aljában csordogáló patakot csak szemét elvezető csatornának látjuk.
Mi vezetett ehhez a világlátáshoz?
Van-e visszaút a szakadék széléről?
Mindenki tudja, hogy ez a viselkedés egy önpusztító életforma. Mégsem teszünk semmit, hogy elkerüljük ezt. Ha mindezt el szeretnénk kerülni, ideje átgondolnunk, miben kell változtatnunk az életfelfogásunkon és a viselkedésünkön.
Az első lépés, hogy megtanuljunk figyelni a természetben és megismerjük az összefüggéseit. Ehhez ki kell mozdulni a biztonságot jelképező négy fal mögül és ki kell menni a patak partra, az erdőbe, a tó szélére.
Második lépésként meg kell barátkozni a természet varázslatos elemeivel és változatos megnyilvánulásaival. Fel kell hagyni az örökös biztonságérzet keresésével. Helyette elfogadni a véletlen alakulásait.
Amikor a világnézetünkben jelentős szerepet kap a természettel szembeni alázat, akkor érdemes elgondolkodni az épített környezetünkön. Olyan értéket érdemes létrehozni, amely kevésbé van kitéve a természet csapásainak. Ezt mostanában hajlamosak vagyunk elfeledni.
A csapadékvíz érték... a földre hullva az a hasznos, ha egy része a talajba szivárog, a másik része pedig a felszínen lefolyik. Belterületen kevés lehetőség van a víz visszatartására. Leginkább helyhiány miatt. Az lenne a leghasznosabb, ha a völgyfeneket sosem építenénk be... hagynánk, hogy itt az árvizek miatt több hónapos elöntések keletkezzenek. A talaj a legjobb víztározó. Itt kell megfogni a vizet, nem tározótavakban.
A lakosság is tehet a tudatos vízgazdálkodásért. A csapadékvíz locsolási célú felfogása, gyűjtése csak kis lépés. Legtöbbet a lefolyó vizek minőségéért tehetünk, ha igyekszünk olyan körültekintően élni, hogy a lehető legkevesebb szennyeződés érje a vizeinket.
 |
TOP 6.3.3 – 15-KA1- 2016-00001, TOP 6.3.3-15-KA1-2016-00002, TOP 6.3.3-15-KA1-2016-00003 Csapadékvíz elvezető hálózatok kiépítése és felújítása
